Hirdetés

Napok óta egy fővárosi kórházban kezelik Törőcsik Marit – tudta meg a Bors. A lap információi szerint a nemzet színésze otthonában lett rosszul, panaszai pedig szinte állandósultak. Nyolc évvel ezelőtti agyvérzése és az azt követő klinikai halál állapota, majd a kóma következményeként folyamatosan szédül, többször elesik, a legkülönbözőbb helyeken üti meg magát, de az időjárási frontok is rontanak ezen a helyzeten.

A Nemzeti Színház bízik benne, hogy a legutóbb decemberben kórházi kezelésre szoruló, 81 éves színésznő hamarosan jobban lesz, januári előadásait nem törölték a műsorból.

Jobbulást, mihamarabbi gyógyulást kívánunk a színésznőnek!

Törőcsik Mari (Pély, 1935. november 23. –) a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Törőcsik Mari a valaha legtöbbet díjazott magyar színésznő. Azon kevesek egyike, akik díjat nyertek a cannes-i fesztiválon is.

Életpályája

Gyermekkor

1935-ben a Heves megyei Pély községben született Törőcsik Marián néven, katolikus családba, egy nővére volt, Teréz. (Egy forrás szerint a különleges keresztnév úgy született, hogy a közjegyző a bediktált Mariann nevet tévedésből Mariánnak írta be.) Szülei pedagógusok, édesapja iskolaigazgató volt Pélyen.

Apja Törőcsik Joachim, parasztcsaládba született, ám tanulmányainak köszönhetően tanári pályát választhatott. Már tanár, amikor behívják katonának, az orosz fronton harcolt, majd hadifogságba esett. Falujában már elesettnek hitték. Közben felesége és két lánya sokat imádkozott hazatéréséért. Végül 1946-ban tért haza az orosz fogságból. Az új hatalom fasisztaként kezelte, ávósok zaklatták, kifosztották, majd igazgatói állásából is eltávolították.

Anyja, Rusz Júlia, Hevesvezekényen született, a sokat olvasó, vallásos falusi tanárnőt felnőttként Jucóka néninek szólítottak a faluban.

A kis Törőcsik Mariann 15 éves koráig Pélyen nevelkedett. „Az én gyerekkorom szebb volt, mint szép: gyönyörű volt.” – emlékezett idős korában. Legemlékezetesebb élményei az óriási kertben elköltött uzsonnák, mezítlábas fáramászás, téli lovas szánkázások és édesanyja különleges kalapjai és cipői voltak. „Állítom, hogy a megye legelegánsabb asszonya az én anyám volt. A divat sosem érdekelt, de a cipőket és a kalapokat miatta szeretem.” A 2. világháború idején, kisgyermekként, a lábát kis híjján eltalálta egy lövedék, amikor a bunkerből előbújva megcsodálta a Pély felett elszálló repülőgépeket. 6 éves korától járt iskolába. Nagyapja kis mozit üzemeltetett Pélyen, ahol Mariann sok filmet nézett, gyermeki ábrándjaként híres színésznő akart lenni. 11 éves volt, amikor apja visszatért a családhoz az orosz fogságból. Középiskolában – anyja és nővére példáját követve –Egerben az Orsolya-rend iskolájában és az angolkisasszonyok bentlakásos intézetében tanult, a Sancta Maria Általános Iskola és Leánygimnáziumban, Egerben.Az államosításkor, az apácarendek feloszlatásakor iskolája megszűnt. Tanulmányai folytatására a békéstarhosi zenei gimnáziumba jelentkezett, előfelvételt nyert, de végül inkább a budapesti Alkotmány utcai közgazdasági gimnáziumba iratkozott be. Országos gépíróbajnoki címet nyert, majd jelesre érettségizett.

1954 és 1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt, tanulmányait operett szakon kezdte. A születésekor kapott Törőcsik Marián helyett a Törőcsik Mariann nevet használta, de Fábri Zoltán kérése után, Krencsey Marianne javaslatára „Mari” lett, hogy a nézők könnyebben megjegyezzék a nevét és hogy ne keverjék őket össze. (Krencseyvel 1957-től kezdve több filmben játszottak együtt). Más forrás szerint a „Mari” művésznevet Hegyi Barnabás, a Körhinta operatőre javasolta, Jászai Marira hivatkozva. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. Színházi kiugrására 1968-ig kellett várni. Ekkor mutatta be a Katona József Színház (akkor a Nemzeti kamaraszínháza) Zorin, Varsói melódia című darabját. A kétszemélyes játékot Iglódi István rendezte, a játszótárs Sztankay István volt. Igazi színházi revelációt jelentett mind a „nagyérdemű”, mind a szakma körében.

1976-ban a Déryné hol van? című filmben nyújtott alakításáért elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Cannes-i fesztiválon. A film hazánkban nem lett sikeres, Amerikai Egyesült Államokban, Olaszországban és Franciaországban viszont „Mrs. Dery Where Are You?” címmel vetítették a mozik, és „Mari Törőcsik”-ként még ma is emlékeznek rá. A filmet a 2013. decemberében elhunyt férje, Maár Gyula rendezte.

1979–80-ban ő volt a győri Kisfaludy Színház (jelenlegi nevén Győri Nemzeti Színház) művészeti vezetője. Ezután 1980 és 1990 között a Mafilm színtársulatának, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színháznak volt a tagja. A Művész Színház után 1993–94-ben ő volt a Thália Színház igazgatója. Több alkalommal vendégszerepelt a budapesti Katona József Színházban.

1989 és 1992 között a Magyar Színészkamara elnöke volt. 1989–1994 között az Aase-díj kuratóriumának tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán docensként tanított. 2002 óta újra a Nemzeti Színház tagja.

Első házassága adminisztratív funkciójú volt, mindössze három hétig tartott. Második férje Bodrogi Gyula (1955-1964 között), harmadik férje Maár Gyula rendező (1972-2013 között). Maár Gyulával közös gyermeke az 1973-ban született Teréz, valamint a 70-es években egy vietnami kisfiút fogadtak örökbe és neveltek. A Son névre hallgató fiú később visszatért Vietnamba.

Három évig élt együtt Tordy Géza színművésszel is (1964-1967). Később egy évig élt együtt Iglódi István színész, rendezővel is, kapcsolatukat nem vállalták nyilvánosan.

2008. október 14-én délelőtt egy kórházi rutinvizsgálat közben összeomlott a vérkeringése, szíve pedig megállt, kómába esett. Sikerült újraindítani a szívműködését, és mélykómában altatni. Azonnal átszállították a Kútvölgyi úti kórházba, ahol dr. Iványi docens vezetésével napokig küzdöttek az életéért. Gépek segítették szervezetének működését. A szinte általános orvosi vélemény ellenére, csodával határos módon tudata, emlékezőképessége, mozgásképessége visszatért. Emberfeletti akarat- és életerővel gyógyulni kezdett. A 2009-es Filmszemle megnyitóján mondta: „Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!” Az eset után leküzdötte erős függőségét, a dohányzást.

2011-ben róla nevezték el Nagytálya település faluházát.

wikipedia

Jelenlegi szerepei a Nemzeti Színházban

• Galilei élete (2016) – A 73 éves Galilei
• Brand (2015) – Brand anyja