Szentgotthárdi csata


500px-Szentgotthárdi_csata_(Maas_festménye)

Hirdetés

Hirdetés betöltése...

 

A csata ideje: 1664. augusztus 1.

A csata helyszíne: A Magyar Királyság nyugati határszélén, a mai Szentgotthárd közelében

Harcoló felek: Az egyik oldalon a Köprülü Ahmed nagyvezír és Izmail budai pasa által vezette török haderő állt, velük szemben pedig a Raimondo Montecuccoli vezette osztrák-francia csapatok sorakoztak fel.

Az összecsapó erők nagysága: A törökök óriási számbeli fölényben voltak legalább 80 ezres seregük révén. Az osztrák – francia haderő alig 27 – 30 ezer főt számlált!

A csata lefolyása: A magyarországi török háborúk során ez volt a harmadik nyíltmezei ütközet (Mohács és Mezőkeresztes után) és a legelső keresztény győzelem a korábbi nyíltmezei csaták sorában. IV. Mehmed szultán (ur. 1648-1687) és Köprülü Ahmed a korábbi Erdélyben aratott sikereken felbuzdulva (Várad bevétele) 1663 tavaszán – a Zrínyi Miklós horvát bán által építtetett Zrínyiújvár ürügyén – hadat üzentek Bécsnek. A harcok első időszakában Zrínyi ugyan egészen Eszékig tört (felégetve az eszéki hidat), de később Kanizsa ostromlásában kudarcot vallott. A császár leváltotta főparancsnoki tisztségéből és helyére Montecuccoli generálist nevezte ki. Közben Köprülü Ahmed célja a Rábán való átkelés és Bécs megközelítése lett. Gyors előretörése során július 26-án csapatainak egy része már Körmendnél meg is próbálta a Rábán való átjutást, de ezt a kísérletet Wesselényi Ferenc – Montecuccoli segítségével – meghiúsította. A nagyvezír 100 000 fős serege élén úgy határozott, a Rábánál mindent egy lapra tesz fel, ezért július utolsó napjaiban Szentgotthárdhoz vonult, ahol a folyó bal partján felsorakozva várta őt a keresztények körülbelül 28 000 fős hadereje. A Rába-parti ütközetet végül a törökök kezdeményezték, akik a környező falvak elpusztítása után, július 31-én a Rába egy hurkánál hídfőt létesítettek, és ott mintegy 12 000 szpáhit dobtak át a folyó túlpartjára. Bár Badeni Vilmos herceg vakmerően kitámadó csapatai jelentős veszteségeket szenvedtek, Hohenlohe és Jean de Coligny-Saligny francia hadvezér egy újabb rohammal befoltozták az állásokon támadt lyukakat. Lotharingiai Károly és Montecuccoli beavatkozásával az oszmánokat végül egészen a hídfőig visszaszorították. A nagyvezír a következő napon katonái nagy részét átküldte a folyón, Montecuccoli pedig – Hohenlohe tanácsára – augusztus 1-jén délután 1 órakor frontális támadást indított a török erők ellen. A két meggyötört sereg küzdelme végül a keresztények javára dőlt el, miután a török nehézlovasok, a szpáhik az agyagos talajon és a szűk terepen képtelenek voltak eredményesen rohamozni, a janicsárok pedig alulmaradtak a fegyelmezett európai – főleg francia – muskétásokkal szemben. Az öldöklő küzdelem Köprülü Ahmed legértékesebb egységeit gyengítette meg, ami az egész sereg harci kedvét megtörte. [4]

Halottak száma: A törökök legalább 15-20 ezer katonát, míg az osztrákok és franciák alig 5-6 ezer főt veszítettek csupán!

Győztes fél: Az osztrákok győztek

A csata jelentősége: Bár a keresztény erők győzelme kétségkívül jelentős volt, a kortársak és az utókor által egyaránt hiányolt ellentámadást Montecuccoli legalább két okból nem indíthatta meg: egyrészt, a győzelem és a hadizsákmány még mindig nem oldotta meg a keresztény erők élelmiszerhiányát, másrészt, a megáradt folyón nem volt lehetséges az átkelés, a hídépítés eszközei pedig hiányoztak a császári hadseregből. Így aztán Montecuccoli – nagyrészt önhibáján kívül – a Szentgotthárd utáni dicséreteket követően, hamarosan megkapta a „halogató” jelzőt, és – mintegy Zrínyi ellentéteként – gyáva, megalkuvó és tehetségtelen hadvezérként maradt meg a köztudatban. Szerencsétlen módon ehhez az udvari politika is hozzájárult: I. Lipót ugyanis, kilenc nappal a győztes csata után, augusztus 10-én váratlanul békét kötött a törökkel, ami a Porta számára igen kedvező feltételeket  biztosított. A szövetségesek háta mögött született egyezség gyakorlatilag meg nem történtté tette a szentgotthárdi győzelmet, miután az 1663–64 során elfoglalt várak mindegyikét az oszmánok kezén hagyta. Így aztán Montecuccoli és a keresztény koalíció hiába vívta ki a Habsburgok első szárazföldi győzelmét a törökök ellenében, Lipót diplomáciai lépései beárnyékolták a sikereket, és hamarosan udvarellenes összeesküvéseket – például a Wesselényi Ferenc-féle konspirációt – eredményeztek. Magyarország felszabadítására a vasvári béke következtében még több mint két évtizedet kellett várni.

Forrás:http://tortenelemklub.com/erdekessegek/erdekessegek-a-magyar-toertenelemben/1071-a-legnagyobb-csatak-a-magyar-toertenelemben

Hirdetés

Olvass betegségekről, gyógymódokról, kutatásokról, hírekről, életmód, és tudomány kategóriában! DIABETIKA.HU >>>>>