Munkácsy, az asztalosból lett piktor


40583

Hirdetés

Hirdetés betöltése...

Százhetven éve, 1844. február 20-án született Munkácsy Mihály, az első világhírű magyar festő, a magyar nemzeti festészet egyik megteremtője.

 

Lieb Mihály néven látta meg a napvilágot Munkácson, egy elmagyarosodott bajor tisztviselőcsaládban. Apját 1846-ban helyezték Miskolcra, ahol az öt gyermek néhány gondtalan évet töltött, de 1852-ben teljes árvaságra jutottak. Mihály Békéscsabára került anyai nagybátyjához, aki az általa gyenge képességűnek tartott fiút az elemi iskola után asztalos inasnak adta. A műhelyben dolgoztatták, éheztették, ütötték-verték, ő pedig sorsába belenyugodva gyalult hat hosszú évig. A segédlevél megszerzése után Aradra ment, itt születtek első rajzai. Egy súlyos betegség miatt visszakerült nagybátyjához, s a lábadozása során ismerkedett meg Szamossy Elek vándor portréfestővel, akitől első leckéit kapta a képzőművészetből. Hamarosan felhagyott szakmájával és beállt Szamossy mellé segédnek.

Az asztalosból lett piktor 1863-ban került a fővárosba, nevét is ekkor magyarosította Munkácsyra. 1865-ben a bécsi akadémia előkészítő osztályát látogatta, de pártfogója halála után kizárták az intézményből; a kiegyezés után, 1867-ben állami ösztöndíjjal tanult Münchenben, majd Párizsban. Első nagysikerű képének témáját korábbi mestersége világából vette, így született 1868-ban az Ásító inas, s ekkorra alakult ki sajátos stílusa. Sokalakos, drámai hatású életképi kompozícióinak jellegzetes példája az 1869-ben készült Siralomház. Az egzotikus, magyar témájú festmény aranyérmet kapott a párizsi Szalon 1870-es kiállításán, és annyira meghódította a közönséget, hogy “Monsieur Münkakszit” egy ideig csak “Monsieur Siralomháznak” hívták. Elismertségét tovább erősítette az 1871-ben, a porosz-francia háború hatása alatt született Tépéscsinálók című alkotása. A sikereket kihasználva Munkácsy letelepedett Párizsban, ahol 1896-ig élt és dolgozott.

Munkácsy Mihály: Ecce homo

Az immár hírneves festő plebejus témákat is festett, de amikor 1873-ban feleségül vette De Marches báró özvegyét, a francia arisztokrácia és vagyonos polgárság kedvenc festője lett. Képeiért mesés honoráriumokat kapott, az ünnepelt és vagyonos egykori inasfiú csodás palotát vett, szalonjában minden héten összegyűlt a párizsi művészeti élet színe-java. Tájképstílusa az 1880-as években teljesedett ki: a Sötét utca, a Rőzsehordó nő, a Poros út, a Séta az erdőben, a Tájkép folyóval barbizoni hatású, plein air-képei festészetének egyik csúcsát jelentik. Igen jelentősek ekkor festett arcképei is.

Az 1880-as években született talán legismertebb, monumentális alkotása, a Krisztus-trilógia első két része: a Krisztus Pilátus előtt (1881) és a Golgota (1884). (A harmadik rész, az Ecce homo 1895-ben, a művész hattyúdalaként készült el.) A fogadtatásra jellemző, hogy az első darabot először egy kastélyban állították ki, amely előtt hosszú sorok kígyóztak, és több mint háromszázezren nézték meg.

E képeken a művész a romantika nagy ívű témaválasztását a realizmus kifejezésmódjával párosította. A Golgota megfeszített Krisztusához nem akadt modell, ezért a festő magát köttette a keresztre és az így készült fényképek alapján dolgozott. A két óriásfestmény az alkotóval együtt Amerikába is áthajózott, ahol Munkácsy Kossuthéhoz fogható fogadtatásban részesült, a Golgota előtt állítólag letérdepeltek és imádkoztak az emberek. A képek egy amerikai üzletember tulajdonába kerültek, csak az Ecce homo volt látható 1924-től Debrecenben.

A trilógiát 1995-ben, Debrecenben lehetett először együtt megcsodálni, ezután több magyar városban állították ki, Budapesten több mint kétszázezren tekintették meg a Magyar Nemzeti Galériában, a képek 2012 végén tértek vissza az az alföldi városba, a Déri Múzeum Munkácsy termébe. (A Golgotát tulajdonosa, Pákh Imre Amerikában élő műgyűjtő az általa alapított Munkácsy Alapítvány tulajdonába adta, a Krisztus Pilátus előtt kanadai tulajdonban van, a magyar kormány célja, hogy ez a kép is örökre hazánkban maradhasson.)

Munkácsy Mihály: Poros út

Munkácsyt az 1880-as évektől egyre inkább kínozta a századfordulón oly gyakori betegség, a szifilisz, emiatt időről-időre pihenőt kellett tartania. 1891-93-ban megfestette a monumentális Honfoglalást, amellyel óriási botrányt okozott: idehaza azért, mert a a honfoglaló magyar vezéreket korának jeles politikusairól mintázta meg (Árpád például Tisza István arcvonásait viselte), a szláv államok részéről pedig azért érték dühödt támadások, mert a képen Árpád előtt szlávok hajlanak meg. A Honfoglalás, Magyarország második legnagyobb festménye az Országház Munkácsy-termének falát díszíti.

Az 1896-os Millennium alkalmával Budapesten bemutatta az Ecce homót, de az ünnepségek után összeroppant, elhatalmasodott rajta a betegségéből fakadó elmebaj. Élete utolsó éveit külföldi szanatóriumokban töltötte, párizsi palotáját elárverezték, műveit bírálni kezdték, de ebből már nem sok jutott el a tudatáig. Alig 57 évesen, 1900. május 1-jén halt meg a Bonn melletti Endenich elmegyógyintézetében, örök nyugalomra 1900. május 9-én helyezték Budapesten, a Kerepesi úti temetőben.

Munkácsy a magyar nemzeti művészet korszakos jelentőségű mestere, máig a legismertebb magyar festők egyike. Ritkán árverésre kerülő képeit csillagászati áron ütik le, Poros út I. című képéért 2003-ban 220 millió forintot adtak. A festő születésének évfordulóján idén Sanghajban rendeznek nagyszabású kiállítást, az Operaházban tavaly Aranyecset címmel balettet, a József Attila Színházban Munkácsy, a festőfejedelem címmel musicalt mutattak be, a Magyar Nemzeti Galériában tárlatvezetésekkel emlékeznek rá, Békéscsabán pedig emlékévvel tisztelegnek előtte.

Hirdetés

Olvass betegségekről, gyógymódokról, kutatásokról, hírekről, életmód, és tudomány kategóriában! DIABETIKA.HU >>>>>