Mikorra fogynak el a II. világháborús bombák?


Bomba Budán - II. világháborús légibomba az I. kerületben

Hirdetés

Hirdetés betöltése...

Senki sem szeretne kirándulás vagy balatoni úszkálás közben II. világháborús bombára akadni. És ha ez mégis megtörténik – naponta 4–5 alkalommal kérik a tűzszerészek segítségét –, a legtöbben tanácstalanok, a legalapvetőbb ismeretekkel sincsenek tisztában. A tűzszerész szerint 69 évvel a II. világháború után még több évtizedig ad feladatot az ország mentesítése, a hadtörténész pedig a robbanóeszközök sokféleségét hangsúlyozza.

2011-ben pld. 2680 bejelentés érkezett a Magyar Honvédség tűzszerész ezredéhez, többnyire második világháborús robbanószerkezetek hatástalanításához riasztották a szakembereket. De idén sem “panaszkodhattunk” a bejelentések száma miatt!

A tűzszerészek felhívásaFülöpné Várkonyi Melinda, a Magyar Honvédség tűzszerész ezredének kommunikációs tisztje a balesetek elkerülése érdekében arra hívta fel a figyelmet, hogy ha valaki feltehetőleg robbanótestet talál, semmi esetre se nyúljon hozzá! Jelölje meg azt valamivel, ami a környezetében fellelhető: például egy faággal vagy vízben akár náddal (nem kell és nem szabad kivinni a partra!), és a lehető legrövidebb úton értesítse a helyi hatóságot (rendőrség, a település jegyzője, vízi mentők, vízirendőrség), amely majd megteszi a megfelelő intézkedéseket. Ők teszik meg a bejelentést a Magyar Honvédség Tűzszerész Ügyeletére.

Vajon mennyi munka vár még rá, 67 évvel a második világháború után mikorra fogynak el a bombák? – adódott a kérdés. – Megbecsülni sem lehet, 12 éve végzem ezt a munkát, és a statisztikák nem azt mutatják, hogy a bejelentések az idő előrehaladtával fogynának. Valószínűleg még évtizedekig lesz munkám – saccolta Sulykovszki Róbert.

Számvéber Norbert őrnagy, hadtörténész, a Honvédelmi Minisztérium HIM Hadtörténelmi Levéltárának vezetője szerint a háború után a mentesítést 1954-ig tervezték, azt gondolták, ennyi idő alatt sikerül majd a robbanószerkezeteket felszámolni az országban. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy óriásit tévedtek. – Minél több új beruházásnál mozgatják meg a földet, annál többször fordul elő, hogy lőszermaradványok, lövedékek, robbanótestek kerülnek elő. Amíg az aknamezőket nagyon nagy hatékonysággal szinte teljes egészében felszámolták, addig a kilőtt lövedékek, ledobott bombák a fizika törvénye szerint észrevétlenek maradtak a földben. Igen nagy gond még az is, hogy 8–10 százalékos az úgynevezett befulladt lövedékek aránya, ami azt jelenti, hogy éles állapotban kilőtt, de fel nem robbant lövedékek lapulhatnak a talajban vagy a vízben – részletezte a hadtörténész, aki negatív példaként a pár nappal ezelőtti balatonlellei esetet említette: a fürdőzővel ellentétben soha nem szabad ezeket a gyanús tárgyakat elmozdítani – alkalom esetén kivenni az iszapból –, hanem azonnal szakembert kell hívni.

– Sajnos a lakosság egyáltalán nem ismeri a lőszereket, és azok veszélyességi fokát, mint ahogy 1945 és 1951 között is így volt, ezen időszak alatt becslések szerint több mint ötezren haltak és sebesültek meg súlyosan a második világháborúból visszamaradt lövedékek és robbanótestek miatt. Az emberek naivitása elképesztő volt, a gyerekek például azzal játszottak, hogy összegyűjtötték a gyalogsági és egyéb lőszereket, és bedobták a tűzbe. Sokan megvakultak, vagy elvesztették kezüket, lábukat – magyarázta Számvéber Norbert. Azt mondta, a hírekben sokszor megtévesztő a bomba elnevezés, ugyanis inkább különféle lőszertípusokról beszélhetünk, például aknagránátról, repülőbombáról, tüzérségi gránátról, kézigránátról, gyalogság vagy harckocsi elleni aknákról. Ha az ország lőszerekkel való fertőzöttségét szeretnénk meghatározni, akkor a kronológiai meghatározás szerint a második világháborúban négy időszakra tehetők a harcászati tevékenységek. Az első 1944. augusztus 26-ától október 5-éig tartott, ez volt az erdélyi hadműveleti időszak, a Keleti-Kárpátok vonalán, hegyvidék és fennsík területén folytak a harcok, sok volt az erdővel borított terület.

Mentesítési adatokA tűzszerészek a Magyar Honvédség egyik legrégebbi egysége. Megalakulásuk és tevékenységük kezdete egybeesik a második világháború magyarországi szakaszának befejezésével. Az elmúlt több mint 60 év során a tűzszerészek és aknakutatók mintegy 100 ezer hektár területet mentesítettek. Megsemmisítettek mintegy 20 millió aknát, bombát és tüzérségi lőszert, valamint 30 ezer tonna egyéb lőszert és robbanóanyagot. A veszélyes feladatok végrehajtása közben több mint háromszáz tűzoltó, határőr és tűzszerész halt hősi halált – tudtuk meg a Magyar Honvédség tűzszerész ezredének kommunikációs tisztjének szerkesztőségünkbe eljuttatott tájékoztatójából.

A második 1944. október 6-ától október 28-áig tartott, alföldi páncélos csata volt, debreceni csatának is hívták, egészen a Duna–Tisza közétől a Tisza felső folyásáig zajlottak a különféle hadműveletek. 1944. október 29-étől 1945. februárig tartott a harmadik, ez volt az elhúzódó jellegű budapesti csata, itt zajlott a harctevékenységek legjelentősebb része, amely a Dunántúl keleti részén, főleg a Balaton és a Duna közötti szakaszon zajlott. Értelemszerűen hadianyag-maradékokból Budapest térsége az ország legszennyezettebb területe. A Balaton és a Dráva folyó között volt a legjellemzőbb az aknásítás, több százezer aknát telepítettek ide.

– Nem lebecsülendő, hogy különféle típusú lövedékekről, robbanótestekről beszélünk. A bomba pontosan repülő eszközökről ledobott ejtőlőszert jelent. Tűzszerészszempontból legnagyobb mennyiségben a különféle tüzérségi lövedékek, gyalogsági lőszerek és aknagránátok fordulnak elő, ebből használhattak a legtöbbet – fogalmazott a hadtörténész. A harcok negyedik szakasza pedig 1945. február 13-ától április 13-áig tartott. Szintén dinamikus, mozgó harc jellemezte, a Nyugat-Dunántúl szintén nagyon fertőzött volt: a harcoló csapatok sok helyen készítettek lőszerlerakatokat, amelyeket aztán vagy sikerült elszállítaniuk, vagy nem. Ha ezek a földbe kerültek, növelték a veszélyes eszközök számát.

Számvéber Norbert hangsúlyozta, hogy az álló- és folyóvizeinket százalékos arányban sokkal nagyobb hatékonyságban mentesítették, mint a szárazföldi területeket. A mostanában a hírekben gyakrabban szereplő balatoni esetek ellenére a Balatont aprólékosan, folyamatosan mentesítették. A nehezebben megközelíthető helyeken, hegyekben, erdőkben nagyobb az esély arra, hogy aknagránátra, tüzérségi lövedékekre leljünk. – Az egyik kereskedelmi televízió híradásában azt hallottam, hogy a Balatonban még több ezer robbanóeszköz van. Ebből egy szó sem igaz, ezt az információt a bulvárkategóriába sorolnám. Általánosságban azonban elmondható, hogy a különböző tavak medrében, az ország területén még jelentősebb mennyiségű, ám a békés életet közvetlenül nem veszélyeztető robbanótestek lapulhatnak – állítja a hadtörténész.

Szerző: LÉVAY GIZELLA 

Hirdetés

Olvass betegségekről, gyógymódokról, kutatásokról, hírekről, életmód, és tudomány kategóriában! DIABETIKA.HU >>>>>