Így telt katonáink karácsonya a fronton, az I. világháborúban!


20140115elso-vilaghaboru-olasz-front1

Hirdetés

Hirdetés betöltése...

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1914. július 28-án hadat üzent Szerbiának, ezzel kitört az első világháború. Bár a szemben álló felek többsége úgy vélte, hamar véget érnek a harcok, végül azonban több mint négy évig ropogtak a fegyverek, megváltoztatva ezzel mindent, amit addig normális életnek hittek az emberek. Megszűntek a boldog békeidők, a nyugodt kávéházi pillanatok és a fényes jövőbe vetett hit. Milliók lelték halálukat a frontokon, a családok szétestek, az erkölcsi és anyagi károk elképesztő méreteket öltöttek. A nagy világégés alatt azonban voltak olyan pillanatok, amikor a háborús ellentétek ellenére is emberek tudtak maradni a másikra fegyvert fogók.

„Mire a falevelek lehullanak, katonáink visszatérnek” – mondta II. Vilmos német császár 1914 nyarán, az első világháború kirobbanásakor. Nem lett igaza. A nagy világégés 1918. november 11-én ért véget, az antanthatalmak győzelmével, a sikerért több mint 15 millió embernek kellett meghalnia, városok és országok tucatjainak lángba borulnia. Voltak azonban pillanatok, amikor a humanitás felülírta a haditervet és a katonai fegyelmet, és az ellenfelek otthonuktól távol, a háború közepette is egy kis melegséget csempésztek a fagyos téli estékbe. Ehhez karácsony kellett.

1915. december 1. Újságírók a fronton. A téli hegyvidéken táborozó csapatokkal találkoznak az autóval mozgó újságírók. Az ő feladatuk beszámolni a frontvonalról, de nemcsak a hátország számára, hanem fronton harcoló katonák tájékoztatására is. (MTI-fotó: reprodukció)A téli hegyvidéken táborozó csapatok 1915 decemberében (MTI-fotó: reprodukció)

 

Szomorú, de különleges nap 

A katonakarácsonyok többfélék voltak, attól függően, hogy a katonák hol tartózkodtak éppen. Azoknak, akik az első vonalban harcoltak, a lövészárokban vagy fedezékben, legfeljebb egy kis fenyőág jutott, esetleg otthonról küldött szaloncukorral vagy kaláccsal díszítve. Az ünnepi vacsora egy kevés finomabb kalács, bor, rum. Ajándékba kaptak, néhány tucat cigarettát, esetleg szivart és dohányt. Elénekelték a karácsonyi dalokat, felolvasták a karácsonyra kapott leveleket – így telt az ünnep. Ha nem voltak harcok, akkor is szomorúan, de legalább máshogyan, mint az addigi napok – idézte fel Lukács László néprajzkutató, egyetemi tanár.

Akik az arcvonaltól hátrább szolgáltak, pihenőn, beszállásolva házakhoz vagy katonai kórházban, azoknak ünnepélyesebb karácsonyestében volt részük. A katonai konyhán igyekeztek számukra különleges vacsorát főzni, húsfélével, kaptak hozzá bort, rumot, pálinkát; ajándékba pedig cigarettát, szivart, pipát. A tábori lelkész esti misét vagy istentisztelet mondott, felolvasta a karácsonyi evangéliumot. Beszéde tartalmazta abbéli reményét, hogy a következő évben már mindenki otthon karácsonyozik majd.

 

Tüzeltek, majd ünnepeltek 

A karácsonyi faállítás elterjedéséhez nagyban hozzájárult az első világháború. A katona-karácsonyfáknak már a napóleoni háborúktól kezdve hagyománya volt Európában, sokan az első világégés alatti harcok során találkoztak először a feldíszített fákkal. Ugyanúgy megvoltak a laktanyákon, mint a frontokon, szabadtéren. Keleten, Galíciában sok volt a fenyőerdő, így az ottani szép növésű fákat díszítették fel. Voltak olyan egységek, amelyeknek volt már áramfejlesztőjük, színes villanyégőket rakhattak a fenyőkre. Az ellenfél oroszok persze nem sokat tudtak a karácsonyfáról, így odalőttek néhányat az ünneplőknek, akik viszonozták a tüzet; de aztán általában békésen zajlott le a karácsony.

Általános volt ez az olasz fronton is. A közép- és délolaszoknak még nem volt karácsonyfájuk, karácsonyi szimbólumnak a jászol számított. Egy-két lövés megeresztése után azonban ők is hagyták, hogy ellenfeleik ünnepelhessenek. A karácsonyt még a hadifogságban is megtartották. Az osztrák, a magyar és a német katonák karácsonyfával ünnepeltek, és ezt az oroszok megengedték, hisz akkor még nem sokat tudtak a hagyományról.


470_christmas_frontA humanitás egyik utolsó példája

A nyugati fronton még ennél is tovább mentek, a szó szoros értelmében – hívta fel a figyelmet a néprajzkutató. 1914. december 25-én az angolok és a franciák azt vették észre, hogy a német lövészárkokban karácsonyfák vannak, a németek pedig karácsonyi dalokat énekelnek. Ezen annyira meglepődtek, hogy előjöttek a rejtekből, elindultak a németek felé, azok is így tettek, majd a senki földjén együtt ünnepeltek. Megajándékozták egymást azokkal az ajándékokkal, amelyeket a honvédségtől kaptak, és még futballmeccset is rendeztek. Mindez az augusztustól decemberig tartó véres harcok után volt, amelyekben a németek körülbelül 700 ezer, az angolok és a franciák pedig több mint 1 millió katonát veszítettek a nyugati fronton. Olyan mértékű és bensőséges volt a barátkozás egészen 1914 szilveszteréig, hogy a berlini hadvezetés már megtiltotta, mert attól tartott, a katonák annyira megkedvelik egymást, hogy vonakodnak majd harcolni egymás ellen.

A háború későbbi éveiben is ünnepeltek és állítottak fát, az 1918-as karácsonyt azonban már a legtöbben otthon töltötték. Akik hazatértek, nagyon ragaszkodtak a hagyományokhoz, a faállításhoz, a gyermekeikhez és a családjukhoz. Azóta ez mit sem változott, hisz erről szól az ünnep, erről szól a karácsony.

forrás: hirado.hu

Hirdetés

Olvass betegségekről, gyógymódokról, kutatásokról, hírekről, életmód, és tudomány kategóriában! DIABETIKA.HU >>>>>