Guyon és Kmety, a két oszmán pasa


41145

Hirdetés

Hirdetés betöltése...

Guyon Richárd és Kmety György egyaránt harcolt az 1850-es években az Orosz Birodalom és az angol-francia-török szövetség között kitört krími háborúban, amelynek lezárásaként a párizsi béke rögzítette a Török Birodalom függetlenségét és területi sérthetetlenségét. Guyon a háborúban az egyik hadsereg vezérkari főnöke volt és mindketten részt vettek a karsi erőd védelmében. Jövő héten tudományos konferencián emlékeznek meg a törökországi Kars városában azokról a magyar honvédtábornokokról, akik a 19. század közepén a krími háborúban a törökök oldalán az orosz csapatok ellen harcoltak.

Guyon Richárd és Kmety György


Iszmail és Hursid

Az oszmán-magyar kapcsolatokkal foglalkozó rendezvényen magyar küldöttség vesz részt, amelynek tagja mások mellett Hóvári János ankarai magyar nagykövet; Fodor Pál, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának főigazgatója; Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese.

A Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger között fekvő északkelet-törökországi Kars városának erődjét 1855 őszén védte az 1848-49-es szabadságharc két honvédtábornoka, Kmety György (Iszmail pasa) és Guyon Richárd (Hursid pasa), az ütközetben előbbi csapatai súlyos vereséget mértek az ostromló orosz seregekre.

Hermann Róbert hadtörténész az MTI érdeklődésére elmondta: Guyon Richárd Angliában, egy francia eredetű főnemesi család sarjaként, Kmety György a Gömör megyeri Felsőpokorágyon egy vagyontalan evangélikus lelkész fiaként született. A szabadságharc előtt mindketten a császári-királyi hadseregben szolgáltak, Kmety a gyalogságnál, Guyon pedig a huszároknál.

Guyon 1848 előtt kilépett a hadseregből, megházasodott és Komárom megyében gazdálkodott, 1848 nyarán azonban belépett a nemzetőrségbe, századosi, őrnagyi, majd 1848 őszétől a pákozdi és a schwechati csata után már ezredesi rendfokozatban szolgált. A téli hadjáratban 1849 elején Görgei Artúr főparancsnoksága alatt elfoglalta a branyiszkói hágót, 1849 tavaszán tábornoki rangban a komáromi erőd parancsnoka volt, nyáron pedig már hadtest-parancsnokként győzte le Kishegyesnél Jellacsics seregeit – idézte fel a szakember.

Kmety egy honvédzászlóalj parancsnokaként vitézkedett a schwechati csatában, majd a téli hadjárat több ütközetében. 1849 februárjában már ezredes volt Görgei seregében. A tavaszi hadjáraton, május végén Buda visszafoglalásakor a roham közben megsebesült, júniusban Csornánál diadalmaskodott, ezután léptették elő tábornokká. 1849 augusztusában Lugosnál a szabadságharc egyik utolsó ütközetét vívta meg. A szabadságharcot követően mindketten emigráltak, és mint annyi más honvédtiszt, beléptek az oszmán hadseregbe – mondta a hadtörténész.

Az osztrákok és oroszok követelték az oszmán területre húzódó magyar és lengyel menekültek kiadatását, de a török Porta erre nem volt hajlandó. A törökök azt tanácsolták az emigránsoknak, hogy lépjenek be a hadseregbe, mert török alattvalóként biztos nem adják ki őket. Az oroszok, osztrákok és a törökök között majdnem háborúvá fajuló válságnak csak a határozott angol, francia fellépés vetett véget.

A leghíresebb emigránsokat orosz-osztrák követelésre a kis-ázsiai Kütahyába internálták: ez volt Kossuth Lajos első menedéke a szabadságharc katonai veresége után két éven keresztül, így kerülhette el az osztrák megtorlást és itt alkotta meg a népfelség, önkormányzatiság elvein nyugvó alkotmánytervezetét.

A szabadságharc mellett végsőkig kitartó menekülteknek nyújtott török segítség nyomán kedvezően változott a magyarok oszmánokról alkotott képe, a kiegyezés után a magyar közvélemény rendre a Török Birodalmat támogatta a szaporodó balkáni konfliktusokban – mondta Hermann Róbert.

Magyar honvédtábornokok a Krímen

Guyon és Kmety egyaránt harcolt az 1850-es években az Orosz Birodalom és az angol-francia-török szövetség között kitört krími háborúban, amelynek lezárásaként a párizsi béke rögzítette a Török Birodalom függetlenségét és területi sérthetetlenségét. Guyon a háborúban az egyik hadsereg vezérkari főnöke volt és mindketten részt vettek a karsi erőd védelmében. Kmety könyvben örökítette meg a harcokat.

Guyon 1856-ben hunyt el, az isztambuli angol katonai temetőben nyugszik, a sírhelyén olvasható magyar felirat szerint “Itt nyugszik Guyon Richárd gróf, Török főtábornok, Frankhon ivadéka, Angolhon szülöttje, Magyarhon vitéze, Meghalt octóber 11-én 1856, Élete 44. évében”.

A kortársak nem annyira Guyon hadvezéri képességeit, mint inkább a csatatéren tanúsított halált megvető bátorságát méltatták. Kossuth azt mondta róla: “rossz vezér, de jó katona. Nem oly sokan vagyunk, hogy olyan embert, mint Guyon nélkülözhessünk”.

Kmetyt a karsi harcok nyomán kitüntette a török kormány, betegsége miatt 1861-ben nyugdíjba vonult, Londonba költözött és ott is hunyt el 1865-ben. Kmety György emlékét a török állam által az isztambuli katonai múzeumban állított mellszobor őrzi.

Forrás:http://mult-kor.hu/20140519_guyon_es_kmety_a_ket_oszman_pasa

Hirdetés

Olvass betegségekről, gyógymódokról, kutatásokról, hírekről, életmód, és tudomány kategóriában! DIABETIKA.HU >>>>>