Egri vár





madartavlat

Hirdetés




Az ország egyik leglátogatottabb, legismertebb műemléke az egri vár és az itt működő Dobó István Vármúzeum. Népszerűségét többek között annak köszönheti, hogy ez az egyik legjobb állapotban megmaradt egykori végvár.

A longobárdok történetírója, Pál deák a gepidáknak tulajdonítja Eger várának elsõ építkezéseit, akik 526-ban foglalták el egész Pannóniát, a vár a királyuké volt. Soós Elelemér szerint a vár építõanyaga kõ volt, és az építkezésnél mészhabarcsot is használtak. A gepidákat Baján Khagán vezetésével az avarok igázták le, akik valószínû, hogy a várat földvárrá alakították át. A honfoglaláskor Arnulf német császár Szvatopluk ellen Árpádtól kért segítséget, aki a Mátra alatti táborból nagyszámú sereget küldött Huba, Szoárd, Kadocsa és Bors vezérek vezetésével, míg maga az önként meghódolt Eger várát foglalta el. Az ismeretlen körülmények között elpusztult és sokáig romokban heverõ várat ma már meg nem állapítható idõben újjáépítették. Az új s nagyobb vár udvara téglalap alaprajzú, és mintegy 300×150 m nagyságú lehetett. A tulajdonképpeni erõsséget az Almagyar tetejére építették Sánc néven, fûrész alakban 6 m magas és 2 m vastag kõfalakkal, a nyugati oldalon egyetlen kapuval. István király 1001-1010 között megalapította Szent János tiszteletére az egri püspökséget. A székesegyház építkezéseit a hagyomány szerint maga a király irányította a szomszédos Királyszék nevû dombról.

Az építkezést 10-11 év alatt fejezték be, miközben a várost is fallal vették körül. Soós szerint e vár keleti oldalán felvonóhíddal ellátott kaput nyitottak, és innen mély árkon átvezetõ hidon lehetett az Almagyarra jutni. Ez idõben vésték a sziklába a kb. 75 m mély, 2,5 m átmérõjû kutat. A Sáncban is folytak építkezések, ahol az õrség számára épültek lakóhelyiséget. Ez az építkezés 1047-ig tartott, amikor a fellázadt nép Vata vezetésével a még befejezetlen várat megrongálta. A hadi célokra még meg nem felelõ várat 1241-ben a tatárok elfoglalták és a várossal együtt lerombolták. Egyes kutatók szerint azonban Egernek a tatárjárás elõtt nem volt vára és várszerûen sem lehetett a város megerõsítve. Ezt látszik alátámasztani Rogerius kanonok levele is, melyben csak a város pusztulásáról számol be, de várat nem említ. A tatárok elvonulás után IV. Béla 1248-ban adott engedélyt Lambert püspöknek a vár felépítésére, 1261 körül már elkészült, de IV. László király kedvelt kunjai 1271-ben feldúlták. A királyi várból valószínüleg 1275-ben lett püspöki vár, amely mindaddig romokban hevert, amíg Telegdhy Csanád püspök annak helyreállítását Meg nem kezdte, illetve II. Miklós püspök be nem fejezte. Ez utóbbi 1300-1350 között építette fel az Ókapu feletti róla elnevezett Miklós tornyot. A várról az elsõ okleveles adatunk 1363-ból van, amikor egy birtoküggyel kapcsolatban szerepel mint püspöki vár, majd 1379-bõl, amikor “Szent János evangelista várának” nevezik, míg várnagyát elsõ ízben egy 1424-ben kelt oklevél Sebestyén néven említi.

Nagy Lajos király halála után a vár Ludányi Tamás egri püspök kezére került. Ludányi a pártosok pártjára állt, s amikor Zsigmondot királlyá koronázták, Lengyelországba menekült, a várat Debrõi Istvánra bízta, aki azt Rozgonyi Simon püspöknek átadta. Amikor 1446-ban Ozdrovácz Péter lengyel hadvezér itt tartózkodott, és a várõrség egy része a környezõ borospincékben nagy ivászatot rendezett, Telefusz cseh huszita vezér csapatával a magára hagyott várat megrohanta, az ott tartózkodók egy részét megölte, a várat és a várost felgyújtotta, majd gazdag zsákmánnyal, az elfogott Ozdrovácz Péterrel az V. László pártján álló Czudar Péter ónodi várába akart eljutni. Az üldözésükre indult magyar és lengyel csapatok azonban útközben megtámadták õket, nagy részüket levágták, a fõvezért kiszabadították. Telefuszt pedig elfogva Eger vár börtönébe zárták. A támadás hatására Rozgonyi a vár déli oldalfalának közepe táján egy kölönálló 20 m magas bástyát, a Szépbástyát építtette meg, ahol a hadi felszereléseket tárolták. Rozgonyit- aki 1441-ben a várnai csatában életét vesztette- Héderváry László, majd õt Dóczy Orbán, Mátyás király kincstárnoka, helytartó és koronaõr követte a püspökségben. Albert osztrák herceg 1490-ben a várost felégette, de a várat elfoglalni nem tudta. A leégett székesegyházat az olasz származású Ipolito d’Este állíttatta helyre és a vár õrségét is megfelelõ fegyverzettel látta el. Az õrség azonban 1514-ben Dózsa György vezérének Barabásnak serege elõtt a vár kapuit önként megnyitotta. A mohácsi csatavesztés után Eger hol Szapolyai János, hol pedig Ferdinánd kezére került. János király vezére, Bodó Ferenc 1527-ben foglalta el, és a vár õrségének nagy részét kegyetlenül lemészárolta,mire Ferdinánd nagy sereget küldött a vár felmentésére. Bodó nem bízva a romos várban, Keresztesnél támadást kezdett, de csatát vesztve maga is fogságba került, a kevés számú õrség meghódolt és a várat Salm Miklós grófnak átadta. János király 1529-ben Egert újra elfoglalta, de 1530-ban már Serédi Gáspár felvidéki kapitányé volt, majd 1534-ben Perényi Péter birtokába került. A várkapitánynak kinevezett Varkoch Tamás 1542-ben- valószínûleg Alessandró da Vedano tervei alapján- nagyszabású építkezésbe kezdett.


Lerombolták a Dóczy Orbán által megkezdett templomot, a Szépbástyára megépítették a híres Töltés, vagy Szentély bástyát, ettõl északkeletre építõjérõl elnevezett Sándor bástyát. A várat hatalmas árokkal kettévágták, ezzel kialakítva a belsõ és külsõ várat. Megépült a déli falon nyitott új kaput õrzõ Varkoch torony, a vár északnyugati sarkában a Tömlõc bástya és a keleti oldalon készült új kapu elé mintegy 200 méterre minden irányba 5 méter vastag földbõl az ék és ollómûszerû elõvédõmû. Ferdinánd király 1542-ben Perényit elfogatta és börtönbe záratta, ennek ellenére a várat Varkoch még a király felszólítására sem adta át. Végül is Perényi, Eger vár átadásának feltétele mellett 1548-ban kiszabadult, de útban hazafelé meghalt. A visszaadott várba Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezték ki várkapitánynak, akik folytatták a korszerûsítését. Dobó megépíttette a belsõ vár nyugati oldalán az ó-olasz rendszerû Dobó bástyát, a nyugati falnál egy hosszabb épületet a vártisztek és apródok részére, és a Tömlöc bástya elé a Föld bástyát. A megerõsített vár elfoglalására 1552. szeptember 11-én érkezett meg a török hatalmas sereggel, de 39 napos eredménytelen ostrom után nagy veszteség mellett kénytelen volt elvonulni. Mivel a vár helyreállítására Dobó anyagi segítséget nem kapott, a királytól felmentését kérte, aki ezt elfogadta és a betegsége miatt lemondott Báthori Endre helyére, Erdély vajdájává nevezte ki, lakhelyéül Dévát, családjának pedig Szamosújvárt jelölte ki. Dobót alaptalan vádakkal 1556. december 3-án börtönbe zárták, ahonnan 1557-ben sikerült megszöknie. Miksa király 1558-ban Dobót hûségéért a lévai és véglesi uradalmakkal, Gönc és Telkibánya városokkal, egyben Bars megyei fõispánsággal jutalmazta meg. Dobót, az egri várkapitányságban 1553-ban Bornemissza Gergely követte, aki azonnal megkezdte a vár helyreállítását. Egyik alkalommal, amikor a hatvani török csapatok Eger környékét rabolták, meggondolatlanul kis létszámú csapatával rajtuk ütött, az ütközet során elfogták és Konstantinápolyba szállították, ahol Ahmed basa, Eger várának sikertelen ostromlója bosszúból felakasztatta. A helyére várkapitánynak kinevezett Zoltay István folytatta a helyreállítási munkálatokat. Az építkezést Francesco Pozzo építõmester és Martino Remiglio építész vezette. Ezután 1572-1583 ban Ottavio Baldigara vezette az építkezéseket, öt bástyát tervezett, amelybõl azonban csak egy készült el teljesen, egy pedig félig. A helyreállított és jól felszerelt, de vegyes nemzetiségû õrséggel védett Eger várát 1596-ban a török sereg III. Mohamed vezetésével 3 hetes ostrom után elfoglalta. Az ostrom során megsérült falakat a török azonnal helyreállíttatta és a fõbejárat védelmére egy kisebb kapuvédõmûvet építtetett, amelyet ma Török kertnek neveznek. A vár felszabadítására csak 1687. december 18-án került sor, mikor az ez év tavaszától tartó körülzárás után élelem hiányában Rusztem pasa Doria János õrgrófnak átadta. I. Lipót király és a bécsi Haditanács döntése alapján 1702-ben Dumont hadmérnök az egész külsõ várat felrobbantotta. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 408 napig tartó ostromgyûrû után 1704-ben a vár õrsége a kurucoknak megadta magát. A szabadságharc bukása után, 1710 október 24-én Cuseni tábornok vezetésével a császáriak szállták meg. A vár hadijelentõsége ezután megszünt. A XVIII. században kaszárnyának használták, majd 1783-ban gróf Esterházy Károly érsek 10778 forintért megvásárolta és köveinek egy részét saját építkezéseihez használta fel. A vár teljes pusztulását az 1827-ben egri érsekké lett Pyrker János László akadályozta meg, aki a még megmaradt részek fenntartásáról és konzerválásáról gondoskodott. 1871-ben Bertakovics Béla érsek a várat a kincstár részére adta át laktanya céljaira, s 1945-ig a katonaságé volt.