A Zichy család ősi fészke


40448

Hirdetés

Hirdetés betöltése...

A gróf Zichy család ősi fészke az egykori Nagyláng település volt. A középkori falu, amelynek templomáról írott források maradtak fenn, az oszmán uralom alatt elpusztult, majd a XVII. században a régi település mellett felépült az új falu, amelyet III. Ferdinánd Zichy Istvánnak adományozott, és ezzel a família lángi ága itt telepedett meg.

 

István győri vicegenerális volt, és a korabeli források több helyen kiemelik magas műveltségét, amelyet még ifjú korában a Pázmány Péterrel kötött szoros kapcsolata táplálhatott. Talán az ő javaslatára kísérte el Zrínyi Miklóst olaszországi tanulmányútjára, ahol nyugati műveltségét megalapozta. Ferdinánd meg is jegyezte róla: „nekünk nagyon tetszik, mind arca, mind magatartása arra mutat, hogy nagyra született”. És ez így is lett, mert ő és a családja évszázadokon keresztül szolgálta hazáját és a keresztény egyházat. A falu hosszú ideig önálló volt, majd 1936-ban egyesült Soponyával, azóta a Zichyek kastélya ezen a településen áll.

A Zichy család kedvelte a települést, olyannyira, hogy már a XVIII. században ide építették első rezidenciájukat. A II. János császári-királyi kamarás által felépült barokk lak feltehetően földszintes, L alakú kisebb kúria volt. Néhány évvel később még egy szárnnyal megtoldották, így e század végére már hasonlóan a maihoz, U alaprajzú földszintes kastéllyá nőtte ki magát az épület. Sokkal később egy melléképületet emeltek fel hátul, így négyzetes belső udvart alakítottak ki, amelyet körbeöleltek a rendezett francia kertek és bohókás hangulatú angolparkok. Mi sem bizonyítja jobban, hogy mennyire fontosnak tartották a parkot, mint az, hogy a korabeli számadások szerint a kertészek voltak a legtöbben a személyzet között.

Nagyobb változás a kastély életében Zichy (IV.) János idejében történt. A klasszicizmus korának legnagyobb építészét, Pollack Mihályt (többek között: Alcsút, Tengelic kastélyai, Magyar Nemzeti Múzeum) bízta meg az ősi fészek reprezentatív és modern átépítésével. Az immáron emeletessé váló rezidencia elegáns középrészét a páros oszlopokon nyugvó erkély adja, amelyet kiemelnek a grandiózus ión fejezetű pilaszterek is. A hideg eleganciát az akkor kiépülő angolpark tette még látványosabbá: a Sós-tó, a Selyem-major partja és a ligeterdő romantikus hangulatot kölcsönzött az épületnek. Később az íves partú Hattyús-tavat, a falu felől pedig kőhidat alakítottak ki és kutat állítottak fel az udvar közepére. Az 1836-os leírás szerint a park már „látvány” volt.

A birtok legértékesebb és talán legmaradandóbb részévé vált a természeti táj, amely Zichy Ödön idejében élte virágkorát. A gróf megszállott kertész volt. A kertbe nyolc üvegházat épített, benne növényritkaságokkal, amelyeket tanulmányozott, és megfigyeléseit szakfolyóiratokban tette közzé. A munkában társa Fuchs Emil volt, aki itt kezdte folyamatosan felívelő pályáját. Fuchs később az esztergomi prímási palota kertjének kitalálója, majd Pest főkertésze lett. A park gondozását egészen a második világháború végéig műgonddal végezte a család, ám a benne álló épület hideg eleganciáját csak a benne élők eseménydús élete ellensúlyozta.

Forrás:http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=40448

Hirdetés

Olvass betegségekről, gyógymódokról, kutatásokról, hírekről, életmód, és tudomány kategóriában! DIABETIKA.HU >>>>>