A vérszomjas egér és a tömött zokni formájú hungarikum


b_200_200_16777215_00___images_watermarks_foldikutya

Hirdetés

Hirdetés betöltése...

b_200_200_16777215_00___images_watermarks_foldikutya.jpgHazánkban az emlősállatok között két kisemlős természetvédelmi értéke a legmagasabb, kereken egymillió forint. Mindkettő nagyon ritka, csak a Kárpát-medencében él: egyikük, a csíkos szöcskeegér egyenesen a magyar emlőskutatás utolsó nagy fogása volt. Hét éve, kereken hetven év után találták meg újra eleven példányát. Addig csak bagolyköpetekből sejtették, hogy még él hazánkban.

Különleges állat, az ugróegerekhez tartozik, és csak az érintetlen gyepes, gazos, bogáncsos, kaszálatlan legelőkön él. Ilyenekből azonban alig maradt, hiszen a sztyeppés gyepek jó talajokon találhatók, ezért ezeket vagy beszántották, vagy birkákkal tövig legeltetik. Épp a héten írtunk róla, hogy még a nemzeti parkokban megmaradt utolsó gyepeket is feldarabolás, kiárusítás, használatbavétel vagy akár túllegeltetés fenyegeti.

A szöcskeegér is csak a véletlennek köszönheti megmenekülését, hiszen a Borsodi Mezőség legbelső részén, az M3-astól délre és a Tiszától nyugatra maradt meg egy kisebb állománya. A szokásosnál is apróbb, meglepően szelíd, akár még tenyéren is megülő állat jóllehet az ugróegerekhez tartozik, egy földbe süllyesztett ötliteres vödörből nem képes kiugrani, pedig a többi egér ezt meg tudja tenni.

Így fogták meg, ugyanis az éjszakai állatka a szokásos dobozcsapdákba nem megy bele. Még egy érdekes tulajdonsága van, a többi egérrel ellentétben vérmes ragadozó: sok szöcskét, sáskát fal fel. Az ELTE állatrendszertani és ökológiai tanszékén Cserkész Tamás igyekszik újrafelfedezése óta felmérni a ritka kisemlős állományát. Azt a néhány példányt, amelyet a kutatók befogtak, a lábujjaikra tetovált pöttyel és telemetriás jeladóval megjelölték. Miután nemrég Kolozsvár mellett is felfedezték egy köpetben a koponyáját, Cserkész Tamás és biológus kollégája, Czabán Dávid az erdélyi Milvus Csoport tagjai segítségével és az OTKA támogatásával 400 vödörrel körbecsapdázta a területet és 1901 óta első ízben itt is fogott három szöcskeegeret.

Mivel a kelet felé a Bajkál-tóig elterjedt sztyeppei faj legnyugatibb előfordulása a Kárpát-medence, a kutatók szeretnék az itteni faj megmaradt állományainak genetikai elemzését és a többi fajjal való összehasonlítását elvégezni, így Ukrajna és Oroszország területén is aktív kutatást végeznek.

A másik „milliós” értékű faj az elterjedésének északnyugati határát ugyancsak nálunk elérő földikutya.

Illetve néhány éve a kutatók már tudják, hogy a korábban egy fajnak gondolt, akár több száz méteres föld alatti járatokban élő, a felszínt ritkán felkereső vak rágcsáló hazai állományai három, egymáshoz külsőleg nagyon hasonlító, de genetikailag nagyon különböző, közel 2 millió éve elkülönült fajhoz tartoznak. A rovarevő vakondnál jóval nagyobb, patkányhosszúságú, tömött zokni formájú, se füle, se farka, szürkésbarnás gyökérevő rágcsáló ugyancsak a gyepes területeken él, s mivel ezek feldarabolódtak, elég kevés, egymástól elszigetelt populációban maradtak meg.

A mélyszántás megöli őket, de az erdősítést sem bírják, mivel fagyökereket nem esznek. Kelebia és Ásotthalom környékén az Európa legritkább emlősállatának számító délvidéki földikutya néhány száz megmaradt egyedének közel fele él. Ahhoz, hogy a megmaradt állományok ne morzsolódjanak fel, össze kéne nyitni az általuk lakott gyepes területeket.

A magyar földikutya Battonya és Kistompapuszta mellett található, ugyancsak néhány apró csoportban. Ez a faj valaha, történelmi adatok szerint még az Andrássy úti villák kertjében is előfordult.

Legnagyobb állománya hazánkban az erdélyi földikutyának van Debrecen környékének elhagyott lőterein. Hajdúhadház mellett 600-800 példányt sejtenek, a hajdúbagosi földikutya-rezervátumban pedig 150-200-ra teszik a számukat. A Józsa környékén lévő ártéri talajban élő 10-50 állat különlegesen fehér foltos. Az ott futó autópályát miattuk emelték lábakra.

A Természettudományi Múzeum emlősgyűjteményének vezetője, Csorba Gábor és az MTA–MTM–ELTE paleontológiai kutatócsoportjának ösztöndíjas kutatója, Németh Attila vezetésével folyó kutatás rámutatott, a világon 70 fajjal jelen lévő földikutyák hazai képviselői az egyetlen olyan szárazföldi gerincesek, melyek minden bizonnyal a Kárpát-medencében alakultak ki, és sehol másutt nem élnek a világban, vagyis igazi hungarikumok. Sajnos a szaktárca nem tud elegendő pénzt biztosítani e ritkaságok megnyugtató védelmére.

A magányosan, akár 15 évig is élő jószág érdekessége, hogy a híres afrikai csupasz turkálókhoz hasonlóan még kísérletileg is szinte lehetetlen náluk rákos daganatot előidézni. Az okok felderítése talán a rákkutatás számára is haszonnal járna. A délvidéki földikutyákért folyó küzdelem legújabb színtere Baja környéke, ahol egy szintén felhagyott lőtéren 150-200 egyedből álló állományra bukkantak, ám a város egyelőre még nem tett lépéseket a terület védetté nyilvánítása érdekében. A tét: a jórészt ismeretlen élő hungarikumok léte.

Infó: A cikk eredeti változata a 2013.12.14-i Népszabadságban olvasható.

Forrás: http://nol.hu/lap/20131214-egymillios_erteku_ragcsalok?ref=sso

Hirdetés

Olvass betegségekről, gyógymódokról, kutatásokról, hírekről, életmód, és tudomány kategóriában! DIABETIKA.HU >>>>>