AZ EGRI CCCP LEGENDÁJA!


ar_49dd71abc656f7e5a58ab079971a042b_big

Hirdetés

Hirdetés betöltése...

Egerben szájról szájra terjed egy történet: az Északi lakótelepen található egy épületegyüttes, melynek blokkjaiból madártávlatból a CCCP rövidítés rajzolódik ki.

CCCP

Egerben szájról szájra terjed egy történet. Eszerint, az Északi lakótelepen található egy épületegyüttes, melynek blokkjaiból madártávlatból a CCCP rövidítés rajzolódik ki. Egyesek csupán a rossznyelvek pletykájának tartják, míg mások megerősítik létezését, s tudni vélik az okokat és a miérteket. A kérdés az: legenda vagy valóság?

Kanadától Oroszországig

Eger az egyik leghosszabb város – tartja a mondás. Ha végigsétálunk rajta, Kanadától egészen Oroszországig juthatunk. A mondás átvitt értelemben igaz is, hiszen a történelmi várost lakótelepek keretezik. A déli városrészt – Lajosvárost – sokan Kanadának csúfolják, míg az Északi lakótelepet Csebokszárinak.

Előbbi eredete egészen a ’20-as évekre nyúlik vissza. A Trianon után Kanadába kivándorolt fiatalok egy-két év után hazatérve itt kezdtek letelepedni. „Olyan messze van ez a városrész Eger belvárosától, mint ide Kanada.” – mondogatták ekkoriban, tudhatjuk meg Balázsné Fodor Edina Lajosváros története című könyvéből. S valóban, az út egy késői órán szinte végtelennek tűnik.

A centrumból az északi irányba indulva pedig Csebokszáriba jutunk. Csebokszári Oroszország egyik gyönyörű kisvárosa. Az egykori Csuvas Köztársaság fővárosa, kulturális központ – mely megnevezés a Szovjetunió megszűnésével a feledés homályába merült.

Eger a csuvas főváros?

Hogy miért neveznek el egy magyarországi lakótelepet Csebokszári után? A válasz egyszerű. Eger testvérvárosa. A több évtizedes kapcsolat kezdete a rendszerváltás előtti évekre tehető. Tősgyökeres egriként ez számomra nem tűnt túl intenzív szövetségnek. Egészen 2004-ig, amikor a város vezetősége úgy vélte, ideje megerősíteni az együttműködést. Kisiskolásként vettem részt Szeszpel, a forradalmi csuvas költészet első nagy alakjának szoboravatóján. Még egy Csebokszáriból érkező, pár fős küldöttség is meglátogatta városunkat.

Sarló és kalapács a panelben

A szobortól pár háztömbbel odébb áll a szovjet elnyomás egyik ékes jelképe, a Kallómalom utcán található, négy épületegyüttesből álló panelrengeteg. Négyemeletes háztömbök, amelyekből, ha repülőre szállunk egy mozaikszó olvasható ki. Ugyan nem teljesen tisztán, de valóban észrevehetően. És ez a mozaikszó nem más, mint a CCCP. Orosz rövidítés, melyben a C betű Sz-et, a P betű pedig R-t jelent.

A CCCP tehát a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (Szovjetunió), azaz az SZSZKSZ (oroszul Союз Советских Социалистических Республик, magyaros átírásban: Szojuz Szovetszkih Szocialisztyicseszkih Reszpublik) rövidítése.

Pontosabban ez csupán egy feltevés. Hiszen, míg a C betűk tisztán kiolvashatóak, addig a P már nehézkesen.

A befejezetlen P, azaz a változás szele

Az Állami Építő Vállalat az Északi lakótelepet az 1970-es években kezdte építeni. A cél az volt, hogy a belvárosból egy kiépített, szolgáltatói centrumot hozzanak létre, s az onnan kitelepített emberek számára gyorsan, kellemes lakókörnyezetet hozzanak létre, az erre alkalmasnak tűnő északi részen. A terv sikerült, hiszen 0,8 nap alatt sikerült felhúzniuk egy-egy lakást – derül ki a Heves Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kisfilmjéből.

Az építkezés a ’80-as évek végére már véget is ért. Az utolsó betű csökevényességét tehát azzal magyarázzák, hogy a befejező munkálatokkor már olyan volt a politikai hangulat, hogy kérdéses volt, merjék-e megépíteni a CCC-t egyértelmű üzenetté formáló P-épületet.

Szóbeszéd

A helyiek egy része, az idősebbek szerint egyértelmű az üzenet, s nem másról szól ez, minthogy próbáltunk kedveskedni az orosz elvtársaknak.

Mások – leginkább a harmincas korosztály – U-nak látják a C alakokat. S világ életükben azt mondták a haveroknak: „Találkozzunk a második U-nál, a játszón!” – persze mind tudták mire gondolnak. Felnőtt fejjel hallottak csupán a CCCP legendáról, s nem is hisznek benne.

A későbbi generáció, a ’90 körül születettek már tényként értelmezték a CCCP történetet. Ugyan a P-t sokan sokféleképpen próbálják belelátni az utolsó épületbe.

Megint mások úgy vélik, elrontották, s már nem lehetett korrigálni.

A pletykák sora végtelen. Sokan pedig hivatalos fórumokon is úgy nyilatkoznak, hogy a szájhagyományra alapoznak:

Ez is csak azt bizonyítja, hogy a legendák már beépültek az egriek tudatába. Sokak készpénznek veszik a történeteket, holott tények, írásos dokumentumok ezt nem támasztják alá.

Sőt egy most is a panelek egyikében élő idős úr úgy tudja, a Budapestet Moszkvával összekötő légifolyosó az Északi lakótelep fölött húzódik. Ha a repülőn egy politikai vezető ült akkoriban, „otthon érezhette” magát. Ezzel kedveskedett a város az orosz hatalomnak.

Szovjet rejtélyek sora

Egy új keletű teória is napvilágot látott. Noha ez nem forrt bele olyan mélyen a helyiek tudatába, mint az a bizonyos CCCP, mégis létező pletyka, aminek az egrinapok.hu portál járt utána részletesebben. Tagadhatatlan, jóval több képzelő erő kell hozzá, hogy belelássuk, amit kell. A Centrumban található buszpályaudvar épülete kör alakú, ez tény. Az elmélet szerint azonban a kör alakú betongyűrű egy iránytű kerete, melynek tűje (a váróterem) a mostani Oroszország, hova tovább, Moszkva felé mutat.

A Google Earth-ön tesztelték az elméletet, s megállapították, valóban Moszkva irányába, azonban 500 kilométerrel alá mutat a képzeletbeli nyíl. Azonban, rávilágítanak arra a tényre, hogy ez még semmit sem cáfol. Ugyanis 500 kilométerrel északra már pontosan a Vörös térre érne képzeletbeli vonalunk. „Egerben mindössze egy-két méterrel elforgatva kellett volna megépíteni a várótermet, ennyi eltérés bőven beleférhet akár egy kevésbé pontos tervezés-, akár valamiféle építészetileg indokolt döntés miatt” – írják. Ahogyan az előbbi, úgy ez a legenda sem bizonyítható teljes bizonyossággal.

A kérdés csupán az, a szovjetek tudták, hogy az ő kezükben a gyeplő. A magyar vezetőség minden létező módot megtalált arra, hogy kifejezze háláját, tiszteletét, és elismerje a szovjetek fennhatóságát. Miért kellett mégis, még az épületekkel is jelezni mindezt? Talán egy légitámadástól rettegtek? S bíztak abban, a támadók látják majd a jeleket, s megkímélik őket? Mindez örök rejtély marad.

El kell engednünk a múltat?

Idén, a Gárdonyi-emlékév kapcsán felmerült, hogy a jövőben Gárdonyi Géza nevét viselje az Északi lakótelep.  Az egri Dobó István Vármúzeum kezdeményezése azonban még nem ért célt. A helyiek ellenzik az ötletet. Számukra ez az otthon. Ők a Csebokszáriban nőttek föl. Vérbeli ’Csebox’ lakók. Vajon a tiltakozás ellenére végleg búcsúzni kényszerülünk az oroszoktól? Vajon a múltra csupán pár legenda és néhány épület emlékeztet majd? A választ egyelőre nem tudom. Ami biztos, hogy az egriek boldogan mesélnek, és büszkék rejtélyes múltjukra. De legfőképp arra, hogy a török múlt és a magyar gyökerek mellett jelenleg is két világ polgárai: Kanadáé és Oroszországé.

Márky Anna Diána

forrás: gepnarancs.hu

Hirdetés

Olvass betegségekről, gyógymódokról, kutatásokról, hírekről, életmód, és tudomány kategóriában! DIABETIKA.HU >>>>>