A bős-nagymarosi vízlépcső története (Jól döntöttünk?…)


nagymaros

Hirdetés

Hirdetés betöltése...

 Több mint 30 év, legalább harmincezer oldalnyi dokumentum, két ország, egy részben felépített vízlépcső. A számok nyelvén így lehetne beszélni arról a Bős-Nagymarosi Projektről, amely itthon mind a természetvédők, mind a politikai szereplők között időről időre vitákat és indulatokat kavar. Ám hogy is kezdődött ez az egész? Miért volt szükség a vízlépcsőre?
A RÉGMÚLT
1956. április 30.
A Kölcsönös Gazdasági Segítségnyújtás Tanácsa (KGST, a kommunista országok egyik legfőbb, szövetségi hatalmi szerve) határozatot hozott a Pozsonytól Fekete-tengerig tartó Duna-szakasz ún. komplex hasznosításáról. A határozatban szerepelnek – energetikai célú – vízlépcsők is. Annak ellenére, hogy a KGST határozatai a tagállamokra vonatkozóan kötelező érvényűek voltak, a dunai vízlépcsőrendszer építéséről csak huszonegy évvel később, 1977-ben kötöttek szerződést a felek.
1963. április 20.
A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánybizottságai megállapodtak, hogy közös beruházási programot dolgoznak ki a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésére.
A kitűzött célok: áramtermelés, a hajózóút mélységének növelése és az árvízvédelem fejlesztése. Az építkezés terve: Pozsony alatt, Dunakilitinél gát épül, ami egy 60 négyzetkilométer nagyságú tározótavat duzzaszt vissza. Ebből ágazik ki csehszlovák területre egy 30 kilométer hosszú mesterséges csatorna, ezen Bősnél csúcserőmű épül. Az erőművön naponta kétszer engedik át a vizet, ami egyrészt áramot termel, másrészt 4-5 méteres árhullámot okoz a Duna magyar-szlovák határszakaszán. 120 kilométerrel lejjebb, Nagymaroson épül a másik duzzasztó, aminek fő feladata az árhullám mérséklése, és kis mennyiségű áram termelése folyamatos üzemben. A vízmegosztás Dunakilitinél a Duna és a mesterséges csatorna között: 2 százalék a Dunába, 98 százalék a mesterséges csatornába. A vízlépcsőrendszer a két ország energiaigényének 2-3 százalékát elégítette volna ki.
1974. február 14.
A magyar és a csehszlovák kormány jóváhagyta az építkezés módosított tervét. A felek a megvalósítás érdekében ún. Közös Egyezményes Terv kidolgozásához kezdtek.
1976. május 6.
A Közös Egyezményes Tervet kormányközi egyezmény rangjára emelték.
 SZERZŐDÉS A VÍZLÉPCSŐRENDSZERRŐL
1977. szeptember 16.
Magyarország és Csehszlovákia államközi szerződést kötött a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról és üzemeltetéséről. A szerződést az 1978. évi 17. számú törvényerejű rendelet cikkelyezte be.
A szerződéssel együtt a felek Megállapodást kötöttek az építkezés során történő kölcsönös segítségnyújtásról. Ez a Megállapodás részletezi a megvalósítás ütemtervét, az egymástól átvállalt munkákat és a termelt villamos energiából történő részesedést 1989-ig. A szerződő felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy az energiatermelő berendezéseket 1986-1990 között helyezik üzembe. Az építkezés nem kezdődött el.
1981. szeptember 21.
A mindkét országban jelentkező gazdasági nehézségek hatására a két fél között kormányközi tárgyalások kezdődtek a közös beruházás jelentős időbeli elhalasztásáról, esetleges elhagyásáról. Magyarországon felmerült a környezeti hatások tudományos igényű vizsgálatának szükségessége is. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia alkalmi bizottságot hozott létre a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos tudományosan vitatott kérdések vizsgálatára. A szerződő felek végül – a Prágában 1983. év október hó 10. napján aláírt Jegyzőkönyvvel – módosították az 1977. évi államközi szerződést; a segítségnyújtásról szóló Megállapodás módosításában az energiatermelő berendezések üzembe helyezésének öt évvel történő elhalasztásáról döntöttek.
1983. december 20.
A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége állásfoglalásában (a várható környezeti és gazdasági károk miatt) az építkezés jelentős időbeli elhalasztását, de leginkább leállítását javasolta.
 AZ ÉPÍTÉS KORSZAKA
1984. február 7.
Az Elnöki Tanács 1984. évi 6. számú törvényerejű rendeletével kihirdette a szerződés módosításáról 1983. október 10-én aláírt szerződésmódosítást, mely az építkezés befejezésének határidejét öt évvel későbbre halasztja. A Felső-Dunán megkezdődik az építkezés, mely Magyarországon állami nagyberuházásként folyt. A költségeket közvetlenül a központi költségvetés, illetve a központi költségvetést terhelő hitelek biztosították. A hitelfelvételek miatt az építkezés időszakában a nagyberuházás nem jelentett közvetlen költségvetési terhet.
1984. augusztus 1.
Megalakul a Duna Kör, a vízlépcsőrendszer építése ellen küzdő civil szervezet. Célja az emberek felvilágosítása a vízlépcsőrendszer igazi arcáról, a fenyegető környezeti károkról. A Duna Kör szamizdat hírlevelet ad ki, nyilvános vitákat és tiltakozó akciókat szervez. 1985 decemberében alternatív Nobel díjjal ismerik el a Duna Kör és vezetője, Vargha János tevékenységét.
1986. május 28.
A magyar beruházó vállalat (az OVIBER) 5,7 milliárd schilling értékű szerződést köt a Donuakraftwerke AG osztrák gátépítőcéggel a nagymarosi erőmű teljes megvalósítására. A pénzügyi feltételeket a Magyar Nemzeti Bank és – a Creditanstalt vezetésével létrehozott – osztrák bankkonzorcium hitelszerződése biztosítja.
1987. december 31.
A pénzügyminiszter 197/1987(XII.31.) számú rendelete létrehozza a GNV Építési Alapot, melynek keretében a Magyar Nemzeti Bank 37 milliárd összegű refinanszírozási hitelt nyújt a költségvetésnek a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer állami nagyberuházás megvalósítására.
1988. április 24.
Környezetvédők tiltakozó felvonulása a Duna-parton Visegrádtól Esztergomig az építkezés ellen.
1988. szeptember 12.
Tüntetés az Országház előtt: több tízezer ember követeli, hogy állítsák le a természetpusztító építkezést Nagymaroson.
1988. október 6.
A nagymarosi építkezést ellenző civil tiltakozások és tüntetések ellenére az Országgyűlés az építkezés folytatásáról dönt.
1989. február 6.
A kölcsönös segítségnyújtásról szóló Megállapodás módosítása Budapesten. Eszerint az építési munkák befejezésének éve (1995 helyett) 1994.
 

A környezetromboló hatások

Jelentős környezeti kárt okozott a Szigetköz élővilága és tájjellege szempontjából a szlovák fél a Duna elterelésével. Kulcsprobléma, hogy a Duna főmedre lesüllyedt, amihez képest a mellékágak medre magasabbra került, meggátolva az élő, dinamikus kapcsolatot a főmeder és mellékágai között. A főmederi vízszintek csökkenésével korábban vízzel borított területek kerültek szárazra, amelyeken egyre inkább szárazföldi vegetáció telepszik meg: cserjésednek, benövi őket az erdő.     A térség élővilág közvetlen veszélybe került; elsősorban a vízi faunát érintette negatívan a víz elterelése. A halak élettere a felére csökkent, ami jelentős halveszteséget okozott, mintegy 200 tonnányi hal pusztult el. A védett réti csík (Misgurnus fossilis), a lápi póc (Umbra krameri), a magyar bucó (Aspro singel), a botos kölönte (Cottus gobio) és a selymes durbincs (Gymnocephalus schraetzer) állománya is drasztikusan csökkent. A becslések szerint a kagylóállományban is nagy kár keletkezett. A nagykagylónak nevezett faj 50%-a, míg a kiskagylók 70-80%-a elpusztult. A Duna mellékágaiból szinte teljesen eltűntek a puhatestűek, továbbá két szitakötő faj is kihalt. Hozzá kell tenni, hogy az építkezés során több ezer köbméternyi fát is kiirtottak.

A MAGYAR OLDALI ÉPÍTKEZÉS FELFÜGGESZTÉSE
1989. május 13.
Újabb civil tiltakozások, köztük az építkezést ellenzők népszavazási kezdeményezését követően, a kormány felfüggeszti a nagymarosi építkezést.
1989. május 24.
Németh Miklós magyar miniszterelnök személyes találkozón jelenti be Ladislav Adamec cseh-szlovák miniszterelnöknek a nagymarosi építkezés felfüggesztését, közös felülvizsgálatot javasol.
1989. június 2.
A Magyar Országgyűlés határozatot hoz: tudomásul veszi a kormány intézkedéseit, szorgalmazza az újabb vizsgálatokat, és tárgyalásokra hatalmazza fel kormányt az 1977. évi államközi szerződés módosítása érdekében.
1989. július 15-19.
A miniszterelnökök megállapodásának megfelelően magyar-csehszlovák szakértői találkozó Budapesten. A magyar delegáció átadja a vízlépcsőrendszer működtetésének kockázatairól készült dokumentációt.
1989. július 20.
Miniszterelnöki találkozó Budapesten a bős-nagymarosi ügyben, melyen a magyar miniszterelnök bejelenti, hogy a magyar-csehszlovák közös szakértői tárgyalás eredményeire is tekintettel, a dunakiliti építkezést is felfüggeszti.
1989. augusztus 31.
A csehszlovák miniszterelnök levélben rögzíti álláspontját: szorgalmazza a magyar építési munkák azonnali folytatását; az ellenkező esetre kilátásba helyezi a bősi erőmű üzembe helyezéséhez szükséges munkák csak csehszlovák területen történő megvalósítását.
1989. október 26.
A magyar fél miniszterelnöki találkozón szorgalmazza a közös felülvizsgálatot. A csehszlovák fél álláspontja változatlan, bejelenti, hogy megkezdték az egyoldalú üzembehelyezés (későbbi nevén: “C” változat) terveinek készítését.
 A MAGYAR OLDALI ÉPÍTKEZÉS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA, TÁRGYALÁSOK AZ ORSZÁGOK KÖZÖTT
1989. október 31.
Az Országgyűlés határozatot hoz a nagymarosi erőmű végleges elhagyásáról; a dunakiliti létesítmények építésének folytatása előtt államközi szerződés kötését tartja szükségesnek egy ökológiai garanciarendszerről.
1989. november 30.
Az Országgyűlés határozatának megfelelő szerződésmódosító javaslat átadása a csehszlovák félnek. A javaslatra a csehszlovák kormány nem válaszolt, ugyanakkor a Duna egyoldalú, csak csehszlovák területen megvalósított egyoldalú elterelését helyezte kilátásba a bősi erőmű üzembehelyezése érdekében.
1990. január 6.
A magyar miniszterelnök levélben összegzi álláspontját: közös felülvizsgálatot szorgalmaz, melynek eredményei alapján a választások utáni új kormányok szerződésmódosításban állapodhatnának meg. Egyben üdvözli, hogy Csehszlovákiában is megváltozott a kérdés megítélése, a bársonyos forradalom után megalakult új szlovák kormány ugyanis 1989 decemberében azonnal leállította az egyoldalú üzembehelyezés munkálatait.
1990. február 3.
Magyar, szlovák és osztrák környezetvédők tiltakozó élőláncot alkotnak Pozsony és Bős között.
1990. október 15.
A nagymarosi erőmű osztrák kivitelezőjével folytatott tárgyalás-sorozat lezárása: a magyar kormány meghatalmazottja 2,881 milliárd schilling értékű tartozást ismer el.
1991. április 16.
Az Országgyűlés határozatot hoz a vízlépcsőrendszer ügyéről (26/1991.(IV.23.) OGY határozat): tárgyalásokra hatalmazza fel a kormányt az 1977. évi államközi szerződés közös megszüntetéséről és a következmények rendezésére, új államközi szerződés kötéséről. Az új szerződést a környezeti-ökológiai értékek közös védelmének elsődlegessége jegyében kell megkötni.
1991. április 22.
Kormányközi tárgyalás Budapesten, melyen a vízlépcsőrendszer kedvezőtlen környezeti hatásait már a csehszlovák fél sem vitatja, azonban műszaki pótintézkedésekkel elháríthatónak ítéli őket. A csehszlovák delegáció vezetője (Vladimir Meciar szlovák miniszterelnök) utolsó hivatali napját tölti, ezért érdemi választ már nem ad a – közös felülvizsgálatot szorgalmazó – magyar javaslatra.
1991. július 15.
Kormányközi tárgyalás Pozsonyban. A magyar fél megismételte az ökológiai-környezeti szempontok elsődlegességén alapuló álláspontját. A cseh-szlovák fél ezúttal is kifejezte a bősi erőmű üzembehelyezéséhez való ragaszkodását. Jelezte, hogy a megegyezés hiánya esetén felvetődik az egyoldalú megoldás lehetősége, a bősi erőmű üzembehelyezése kizárólag cseh-szlovák területen megvalósított munkálatok révén. A magyar fél kifejtette, hogy ez a megoldás, ami a Duna egyoldalú elterelésével járna, a magyar területi integritás és a nemzetközi jog durva megsértése lenne. A magyar fél az ökológiai kockázatok feltárásához kétoldalú (magyar, cseh-szlovák) bizottságra tett javaslatot, a cseh-szlovák területen folyó építési munkák egyidejű leállítását kérve.
1991. december 2.
Kormányközi tárgyalás Budapesten, melyen a csehszlovák fél még 10 nap haladékot kér a közös – EU közreműködést is feltételező – felülvizsgálat ügyében adandó válaszra.
1991. december 12.
A csehszlovák kormány határozatot hoz, melyben jóváhagyja a bősi erőmű ún. ‘C’ változat szerinti, 1992. őszi üzembehelyezését. A ‘C’ változat a Duna egyoldalú, csak csehszlovák területen megvalósuló elterelését jelenti.
1992. március 24.
Az Országgyűlés határozatban (12/1992.(IV.4.) OGY határozat) hatalmazza fel a kormányt az 1977. évi államközi szerződés egyoldalú megszüntetésére, tekintettel arra, hogy a csehszlovák fél nagy erőkkel folytatja a ‘C’ variáns munkálatait.
1992. május 19.
Magyar diplomáciai jegyzék átadása a csehszlovák félnek, amely szerint Magyarország 1992. május 25-i hatállyal megszünteti a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer megvalósításáról kötött 1977. évi szerződést. Egyúttal, a következmények rendezésére, új államközi szerződés kötésére hívja fel a csehszlovák felet.
1992. június 9.
Az Országgyűlés törvénybe foglalja a vízlépcsőrendszer elhagyását: az 1992. évi XL. törvény hatályon kívül helyezi az 1977. évi államközi szerződést becikkelyező törvényerejű rendeleteket.
1992. október 23.
A magyar kormány keresetlevelet nyújt be a hágai Nemzetközi Bírósághoz a Duna várható egyoldalú elterelése miatt.
 A DUNA ELTERELÉSE, PER A HÁGAI NEMZETKÖZI BÍRÓSÁGON
1992. október 25.
A csehszlovák építők Dunacsúnynál, a Duna 1851,75 folyamkilométerénél, mintegy 40 kilométer hosszúságban csehszlovák területre terelték a határfolyót.
1992. október 27.
Az EU Bizottsága képviselőjével bevonásával folytatott tárgyaláson aláírták az ún. londoni jegyzőkönyvet, amely három lépcsős rendezési eljárást rögzít. A felek vállalták, hogy az országok közti jogvitát közösen a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztik, és a bíróság ítéletéig tartó időszakra átmeneti vízmegosztást alkalmaznak. A csehszlovák fél ígéretet tett, hogy a mederelzárástól függetlenül, még a határszelvény előtt, a Duna vizének legalább 95 százalékát az eredeti mederbe engedik. Ezen utóbbi vállalását a csehszlovák fél nem teljesítette.
1993. január 1.
Csehszlovákia szétválik, megalakul a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság. Szlovákia a bősi vízlépcső örökösének és az 1977. évi államközi szerződés jogutódjának nyilvánítja magát.
1993. április 7.
A kormányok képviselői aláírták a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztendő, ún. Külön Megállapodást. A Külön Megállapodást mindkét ország parlamentje megerősítette (29/1993(V.4.) OGY határozat).
1993. december 22.
Az EU Bizottságának képviselője – az ún. három oldalú szakmai bizottság munkái alapján – javaslatot tett a magyar és a szlovák kormánynak a Duna ideiglenes vízmegosztásáról. Az ajánlat szerint a teljes vízmennyiség 40 százalékát kellene a közös mederbe juttatni. Az ajánlatot a magyar fél elfogadta; a szlovák fél elhalasztotta a választ, a teljesítés lehetőségét műszaki feltételek megvalósításában jelölve meg.
1995. április 19.
A magyar és a szlovák kormány meghatalmazottai Budapesten aláírták a Szigetköz ideiglenes vízpótlása érdekében végzendő műszaki beavatkozásokról szóló szerződést. A szerződés szerint a hágai ítéletig tartó időszakban a szlovák fél éves átlagban 400 köbméter vizet biztosít másodpercenként a közös mederszakaszba, és a magyar fél fenékküszöböt létesít Dunakilitinél a szigetközi ágak vízpótlása érdekében. A szerződés kötésével egyidőben fejezte be a szlovák fél különféle műszaki problémák elhárítását, és maximális szintre emelte a dunacsúnyi tározóban a duzzasztást.
1996. december 5.
A hágai Nemzetközi Bíróság közleményben tudatta, hogy befejezte a beterjesztett írásbeli anyagok tanulmányozását, és a három hetes szóbeli meghallgatás első napjául 1997. március 3-át jelölte meg.
1997. április 1.
A hágai bírák megkezdik négy napos helyszíni tájékozódásukat, megtekintik a bősi vízlépcsőt, bejárják csallóközi és szigetközi hatásterületét, valamint tájékozódnak a nagymarosi építkezéssel érintett vízbázisokról.
1997. szeptember 25.
A hágai Nemzetközi Bíróság ítéletet hirdet a bős-nagymarosi ügyben folyó peres eljárásban: mindkét felet elmarasztalta különféle jogsértésekért. Az ítélet szerint Magyarország jogtalanul szüntette meg az 1977. évi vízlépcsőszerződést, Szlovákia jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet. Az ítélet a végrehajtást illetően részletes iránymutatással szolgál, melyek között a környezetvédelmi szempontokra és az elszámolás (kártérítés) módozataira is kitér.
 
TÁRGYALÁSOK A HÁGAI ÍTÉLET UTÁN
1997. szeptember 30.
A kormány 163/1997.(IX.30.) számú rendeletében határozza meg a hágai Nemzetközi Bíróság Dunával kapcsolatos döntéséből adódó kormányzati feladatok koordinációját. Kormánybiztos nevez ki a hágai ítélettel összefüggő teendők ellátására, a szlovák féllel folytatott tárgyalások vezetésére.
1997. december 15.
A magyar-szlovák tárgyalások negyedik, budapesti találkozóján – magyar kérésre – a felek meghosszabbítják az 1995. április 19-i vízpótlási egyezmény hatályát.
1998. február 27.
Tíz tárgyalási fordulót követően a delegációk egy keretmegállapodás tervezetét parafálják Pozsonyban a hágai ítélet végrehajtását jelentő teendőkról. A tervezet szerint a magyar fél vállalja egy dunakanyari gát építését, valamint elfogadja a szlovák vízmegosztási javaslatot, amely a Duna-mederbe átlagosan 7,5 százalék vizet irányoz elő.
1998. február 29.
Tüntetés a parlament előtt a dunakanyari gát terve ellen. A tüntetők Göncz Árpád köztársasági elnököt kérik, segítse tiltakozásukat a Dunaszaurusz ellen.
1998. március 11.
A kormány határozatot hoz (1026/1998.(III.11.) számú határozat), melyben a keretmegállapodás aláírását elhalasztja, illetve újabb szakértői vizsgálatok végzése után készülő hatástanulmány eredményeitől teszi függővé.
1998. július 25.
A kormány 139/1998.(VII.25.) számú rendeletével módosítja a kormánybiztosi hatáskörről szóló 163/1997.(IX.30.) kormányrendeletet, és új kormánybiztost nevez ki. A kormánybiztos mandátumának része a magyar-szlovák tárgyalások folytatása új tartalommal: a keretmegállapodás-tervezet és a dunakanyari gát tervének visszavonása, a Dunába juttatott vízmennyiség növelésénke szorgalmazása.
1998. szeptember 3.
A szlovák kormány új beadvánnyal fordul a hágai Nemzetközi Bírósághoz, melyben az 1997. szeptemberi ítélet értelmezését kéri, valamint azt, hogy róják meg a magyar felet a keretmegállapodás aláírásának késlekedése miatt.
1998. október 7.
A hágai Nemzetközi Bíróság elnöke konzultációt folytat az országok képviselőivel az új szlovák beadvány miatti teendőkról. A magyar képviselőtől írásbeli álláspontot kér.
1998. november 27.
Az új kormánybiztos első tárgyalása Pozsonyban. Ezt követően, 1999-ben január 28-án, március 10-én és május 14-én volt tárgyalás.
1998. december 7.
A magyar fél átadta a hágai Nemzetközi Bíróságnak a szeptember 3-i szlovák beadvánnyal kapcsolatos álláspontját: Nem javasolta, hogy a szlovák beadvány alapján eljárás kezdődjék.
1999. január 29.
A kormány határozatot hozott a hágai Nemzetközi Bíróság döntésének végrehajtásával kapcsolatos magyar-szlovák tárgyalásokon képviselendő magyar álláspontról és az ezzel összefüggő egyes teendőkről (1009/1999.(I.29.) kormányhatározat).
1999. május 14.
Tárgyalás Budapesten. A magyar fél vállalta, hogy minden kérdésre kiterjedően részletes tervet dolgoz ki a bősi erőmű működtetésével kapcsolatos műszaki, környezetvédelmi teendőkről, a dunai vízmegosztás módozatairól.
1999. december 9.
A kormánybiztos átadta a szlovák félnek a májusi tárgyalás vállalása alapján a terveket, melyeknek azonban számos elemét – így például a tervezett szigetközi gátakat, illetve a vízmegosztási javaslatot – több szakmai testület is bírálta. A szlovák fél – a szükséges fordítások után – a következő év közepére ígérte álláspontja kialakítását.
2000. december 19.
Megérkezett Budapestre a szlovák vélemény a magyar javaslatokról. A csaknem 1400 oldalas tételes válasz alapján – a magyar fordítást követően – folytatódhatnak a tárgyalások
2001. április 2.
A magyar fél diplomáciai úton tárgyalási javaslatot juttatott el a szlovák tárgyalódelegációhoz. A “Megállapodás a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. szeptember 25-i ítéletének érvényre juttatásáról” című dokumentum egy keretszerződés tervezete, melynek alapján megszülethetne a hágai ítélet szerinti államközi szerződés.
2001. június 5.
Tárgyalás Pozsonyban. A tárgyaláson sem a dunakanyari vízlépcső, sem a dunai vízmegosztás vitatott kérdéseiről nem született megállapodás.
2001. június 29.
Tárgyalás Budapesten. A szlovák delegáció átadja az április 2-i magyar javaslathoz fűzött írásbeli észrevételeit. A magyar delegáció elfogadja a szlovák javaslatot, hogy közös jogi, illetve műszaki-környezetvédelmi munkacsoportok alakuljanak, melyek szakmai kérdésekben dolgoznak ki közös megoldásokat, a kormányközi tárgyalások csak a közös szakmai csoportok munkájának befejezése folytatódnak.
2001. szeptember 13.
Kormányközi tárgyalás Pozsonyban, melyen a szakmai csoportok feladatait határozták meg.
2003. december 11.
A magyar kormány határozatot hoz a hágai ítélet végrehajtásáról folytatott kormányközi tárgyalások folytatásáról.
2003. december 16.
A kormány novemberi határozatának megfelelően december 16-án megtartotta alakuló ülését a Hágai Nemzetközi Bíróság bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos döntéséből adódó kormányzati feladatokat koordináló tárcaközi bizottság.
2004. április 13.
Pozsonyban ültek tárgyalóasztalhoz a felek, hogy a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében született hágai nemzetközi bírósági döntés végrehajtásáról tárgyaljanak. Erdey György megbízatása óta először találkozott szlovák partnerével. Dr. Persányi Miklós és Miklós László, a szlovák kormány környezetvédelmi minisztere jelenlétükkel jelképesen kívántak nyomatékot adni kormányaik megállapodást célzó törekvéseinek.
2004. december 11.
A magyar kormány határozatot hoz a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer tervének hatáskörzetébe tartozó folyó- és tájrehabilitáció elveiről és ezzel összefüggésben a magyar-szlovák tárgyalásokon képviselendő álláspontról.
2005. március 3.
Magyar-szlovák tárgyalások Győrben a bősi erőmű kérdéseiről. A tárgyaláson a szakértői csoportok által összeállított megtárgyalandó kérdések elfogadása és a további találkozók menetrendjének megállapítása szerepelt. Dominik Kocinger közölte: feltétel nélkül elfogadták a szakértők által összeállított anyagot az egyeztetésekről a hajózhatóság, az árammegosztás, és az árvízvédelem kérdésköreiről.
2006. október 5.
Magyar-szlovák kormányközi tárgyalás Pozsonyban, melyen elismerőleg jóváhagyták és lezárták a 2001-ben alakult munkacsoportok jelentéseit. A kormányküldöttségek megállapodtak abban, hogy soronkövetkező találkozójukra 2006 decemberében, Budapesten kerül sor.
2006. december 19.
Tárgyalás Budapesten. A szlovák küldöttség egy megállapodás-tervezetet adott át a magyar partnereknek, amely egyebek között rendelkezne az erőműrendszerre vonatkozó, a két ország közötti alapszerződés egyes kötelezettségeinek ideiglenes felfüggesztéséről, energiatermelési, hajózási, pénzügyi, elszámolási kérdésekről.
2007. március 7.

 

Tárgyalás Pozsonyban. A Felek kölcsönösen röviden ismertették a 2006. december 19-i tárgyalások alkalmával átadott anyagokra készített és 2007. február 22-én kicserélt válaszaik tartalmát. A mai tárgyalások során a felek az alábbiakban állapodtak meg:
a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében hozott Ítélet végrehajtásával összefüggésben a lehető legrövidebb időn belül megkezdik a stratégiai hatásvizsgálatot;
közös munkacsoportot hoznak létre, a munkacsoport 2007 április végéig elkészíti a stratégiai hatásvizsgálatra vonatkozó javaslatot. Azokban a kérdésekben, amelyekben addig nem jutnak egyetértésre, a munkacsoport szlovák és magyar tagozata megfogalmazza saját álláspontját, és azt a plenáris ülés elé terjesztik;
a munkacsoport szlovák tagozata március végéig átadja a munkacsoport magyar tagozata részére a SEA tárgyára, tartalmára és metodikájára vonatkozó javaslatát, amely tekintetbe veszi a releváns irányelveket, beleértve a Víz Keretirányelvet is;
a szlovák fél javaslatot készít a Pozsony és Budapest közötti Duna szakaszon elvégzendő azon közös környezeti monitoring metodikájára, amely monitoring a felek egyetértése esetén a stratégiai hatásvizsgálat háttéranyagául fog szolgálni;

 2007. május 3.

 

Magyar-szlovák kormányközi tárgyalás Budapesten. A felek megkezdték a vitát a szlovák fél 2006. decemberi megállapodás-tervezetéről és az arra válaszul készített magyar tervezetről. A felek rögzítették, hogy a 2007. március 7-i tárgyalás jegyzőkönyvének 6. pontja értelmében a magyar fél 2007. március 21-én átadta a szlovák fél részére a szlovák fél által az Európai Unió releváns jogi normáira vonatkozó összeállításra adott válaszával összefüggő álláspontját, amelyet a jelen jegyzőkönyv 4. sz. melléklete tartalmaz angol és magyar nyelven. A szlovák fél a mai tárgyaláson átadta a magyar félnek a SEA tárgyára, tartalmára és metodikájára vonatkozó angol nyelvű javaslatát, amelyet a tárgyalás jegyzőkönyvének 5. sz. melléklete tartalmaz.
2007. november 6.

 

Tárgyalás Pozsonyban. A Felek jóváhagyták a közös szlovák-magyar stratégiai hatásvizsgálat előkészítésével foglalkozó szakértői munkacsoport tárgyalásain elért eredményeket. A szlovák fél a 2007. május 3-i jegyzőkönyv értelmében 2007. május 24-én átadta “A Szlovák Köztársaság és a Magyar Köztársaság között a Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében 1997. szeptember 25-én született ítélete végrehaj-tásának módozataira vonatkozó szlovák és magyar megállapodás tervezet elemzésre, figyelembe véve a kormányküldöttség 2007. május 3-án Budapesten megvalósult tárgyalásait”  című anyagot. A magyar fél 2007. szeptember 18-án átadta a szlovák félnek “A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság tárgyalásai a Nemzetközi Bíróságnak a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer ügyében 1997. szeptember 25-én meghozott ítélete végrehajtásának módozatairól. Észrevételek a szlovák fél által 2007. május 24-én átadott “elemzés”-re és az ahhoz csatolt (második) szlovák megállapodás-tervezetre” című dokumentumot.
2008. augusztus 12.

 

Tárgyalás Komáromban. A Felek megállapodtak, hogy közös magyar-szlovák stratégiai környezeti vizsgálat indul a Bős-Nagymaros ügyben.
2009. március 19.
Tárgyalás Pozsonyban. Folytatódik a helyben járás a dunai vízlépcső ügyében – (Felvidék-Ma)
A kormányküldöttségek és kormánybiztosok megállapodtak, hogy április végéig újra találkoznak, hogy tető alá hozzanak egy közös nyilatkozatot a dunai vízlépcső ügyében a hágai nemzetközi bíróságnak, amely januárban szólította fel a két országot: szülessen végre már valamilyen megállapodás az 1997-es bírósági ítélet végrehajtásával kapcsolatban. Ezúttal abban állapodtak meg, hogy a 2006 októberében kidolgozott szlovák javaslatról nincs értelme tárgyalni, mert mind Pozsony, mind Budapest más-más észrevételeket fűzött hozzá, így lényegében mára már két változata létezik, pedig a lényege az volt, hogy átmenetileg felfüggesztik az 1977-es szerződés hatályát, s közben új megállapodást kötnek a bősi erőmű üzemeltetéséről, illetve vele kapcsolatosan a Dunára vonatkozóan is. Tegnap arra jutott a két küldöttség, hogy a Duna-hasznosítás környezeti hatásainak elbírálása vezethet el az új szlovák-magyar megállapodáshoz, ehhez viszont független külföldi szakértők bevonására és munkájára is szükség lesz. Az ő javaslataik hozhatják közelebb a monstre vita lezárását. Áprilisban erről kellene megszületnie a közös nyilatkozatnak Hága számára. Akkor a kormánybiztosokon kívül a hágai bíróság ügynökei és nemzetközi jogi szakértők ülnek majd tárgyalóasztalhoz itt, Szlovákiában, hogy túllépjenek azon az állapoton, amely szerint Magyarország jogsértő módon állt el a nagymarosi vízlépcső megépítésétől, Szlovákia – pontosabban akkor még Csehszlovákia – pedig törvénysértő módon helyezte üzembe a bősi vízerőművet.
2009. április 30.
Tárgyalás Pozsonyban. A Felek megbeszélést folytattak a hágai Nemzetközi Bíróság részére benyújtandó közös nyilatkozat tartalmáról. A magyar fél 2009. április 28-án megküldte a “Joint statement of the Agent of the Republic of Hungary and the Agent of the Slovak Republic on the state of affairs in the Case Concerning the Gabcíkovo-Nagymaros Project” megnevezésű javaslatát. Megegyeztek abban, hogy a szlovák fél kiegészíto szövegjavaslatát megküldi a magyar félnek 2009. május 15-ig. A Felek arra törekszenek, hogy a közös nyilatkozatot 2009. június 30-ig a hágai Nemzetközi Bíróság részére megküldjék.
2009. december 15.
Tárgyalás Budapesten. A felek megállapodtak, abban, hogy az Irányító Testület szabályzatának hatályát 2010. április 30-ig meghosszabbítják.
A magyar fél vállalta, hogy 2009. december 23-ig átadja a szlovák félnek a “Background paper for the Strategic Environmental Assessment of the Danube section between the Sap and Ipel confluence. Draft Environmental Report for discussion with the Slovak Party” megnevezésű dokumentumot. A magyar fél vállalta továbbá, hogy 2010 januárjában átadja a szlovák félnek az Irányító Testület társelnökeinek 2009. márciusi 5-i pozsonyi találkozóján átadott előzetes Megvalósíthatósági Tanulmány végleges változatát, valamint ezt követően a Duna Szap feletti szakasza környezeti rehabilitációjára vonatkozó Környezeti Jelentés magyar javaslatát.
A szlovák fél a mai napon átnyújtotta a “The standpoint of the governemental Delegation of the Slovak Republic on the Hungarian document named The Rehabilitation of the Szigetköz Reach of the Danube” című válaszát az Előzetes Megvalósíthatósági Tanulmányra, amely a jegyzőkönyv 4. sz. mellékletét képezi.
2010. január 28.
Tárgyalás Pozsonyban. A megbeszélés tárgyát a Nemzetközi Bírósághoz címzett közös nyilatkozat jóváhagyása képezte. A felek a közös nyilatkozat tartalmában megegyeztek, és azt aláírták.
és még egy cikk az index.hu-rol,Nyilas Gergely írása (2013.junius 14.)

Most jól jött volna Bős-Nagymaros

Keveset tud a társadalom Bős-Nagymarosról, amit hiba volt feladni – állítja Mészáros Csaba. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének címzetes egyetemi docense szerint idővel sor kerül az egykori elképzelések részleges megvalósítására.

Ha elkészült volna a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer az eredeti tervek szerint, akkor nem okozott volna akkora fenyegetést Győrtől Nagymarosig a júniusban rekordmagasságban érkező Duna. A vízlépcsőhöz szükséges megerősített töltésrendszerek ugyanis kellő védelmet nyújtottak volna a mostani áradás ellen is. Ráadásul húsz év alatt mai áron 1440 milliárd forint meg nem termelt energiától esett el Magyarország, miközben Szlovákia a maga oldalán már áramot termel, ahogyan ezt teszik a Duna felsőbb szakaszán Ausztriában és Németországban is, helyenként 80 éve épült vízlépcsőkkel.

Nagymaros látványterv visegrád felől
Nagymarosi vízlépcső látványterve Visegrád felőlFotó: Vit / bme.hu

Szocialista nagyipari terv a Monarchiából

A dunai vízlépcsőrendszer ötletével valójában már az 1910-es években foglalkoztak az Osztrák-Magyar Monarchiában. A folyó hajózási feltételeinek javítására aztán 1917-ben, Budapesten megalakult a Duna-Majna Szövetség. Ezután 1935-ben, majd 1942-ben vetődött fel a gondolat, Mosonyi Emil konkrét elgondolásaival. A vízlépcső atyjának tekintett szakember – aki 1956 után disszidált és a karlsruhei egyetem professzora lett – 2006-ban épp ezért nem élvezhette a vízlépcsőt ellenző Sólyom László akkori államfő támogatását, amikor állami kitüntetésre terjesztették elő. (A 95 éves Mosonyi betegségre hivatkozva nem ment el a ceremóniára, ahol Sólyom a két másik kitüntetettel, Marjai József egykori miniszterelnök-helyettessel és Fekete János közgazdásszal sem fogott kezet, tiltakozva a jelölések ellen.) „Sólyom lett volna megtisztelve, ha kezet fog vele Mosonyi, aki 95 évesen is fantasztikus előadást tartott” – mondta Mészáros a 99 évesen elhunyt szakemberről, aki egyébként Antall József sógoraként is igyekezett hatni a projekt érdekében a kormányfőre, ám az MDF vezetője – részben talán az SZDSZ tiltakozásától tartva – nem állt kötélnek.

A vízlépcső megvalósítási tanulmányába Csehszlovákia és Magyarország 1958-ban kezdett, a szerződést 1977-ben kötötték meg. A befejezést 1995-re tervezték, ám a 80-as évek végére Magyarországon a projekt elleni fellépés a rendszerváltó reformmozgalom szerves része lett, így 1989-ben az építkezéssel leálltak.

Két Velencei-tó

Az eredeti tervek szerint Pozsony és Dunakiliti között alakítottak volna ki egy 60 négyzetkilométeres tavat – ez több mint kétszerese a Velencei-tó felületének – az üzemvíz-csatornába terelt víz pedig úgy jutott volna a végül megépült bősi (gabcikovói) erőműbe, hogy a 720 megawattos teljesítményből felerészt Magyarország részesült volna. „Ám mivel a magyarországi objektumok a Dunakilitinél lévő duzzasztómű kivételével nem készültek el, megosztásra sem lett. Szlovákia megépítette a „C-variánst” a dunacsúni vízlépcsővel és így a maga tavával” – emlékeztetett Mészáros Csaba. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének címzetes egyetemi docense hozzátette: Magyarország nem tudta megvédeni álláspontját a hágai bíróság előtt sem. „A testület 1997-ben kimondta, hogy nem volt jogunk felmondani az 1977-es államközi szerződést Csehszlovákiával, nem volt jogunk leállítani a nagymarosi építkezést, ellenben joga volt az 1993-ban függetlenné vált Szlovákiának megépítenie a C-variánst, igaz, jogtalanul helyezte üzembe, ehhez még tárgyalnia kellett volna a magyar féllel” – vonta meg a 3:1 arányú vereség mérlegét Mészáros.

tervezett toltesek
Ponttal jelölve a tervezett töltésekFotó: Vit / bme.hu

Vízlépcsőpártiak a természetvédelemért

A vízlépcső elleni érvek legfontosabbja az volt, hogy a Szigetköz megsemmisülne az eredeti mederbe jutó kevés víz miatt, míg az üzemvíz-csatorna utáni szakaszon nagy lenne az ingadozás az erőmű csúcsra járatásával. „A turbinák napi négy-öt órás működésekor nagy mennyiségű víz zúdult volna le, míg a fennmaradó 19-20 órában pedig gyűjtötték volna a vizet. Ezt 1988-ban nyílt levélben ellenezte a tanszékünk oktatói gárdájának zöme is, mert kárt okozott volna a természetben és rombolta volna a medret is” – mondta Mészáros.

A 69 éves oktató szerint azonban az ingadozás nagy része ellensúlyozható lett volna a nagymarosi vízlépcsővel, míg a Szigetközbe engedett, kétségtelenül kevés, másodpercenként 50-200 köbméteres vízmennyiséggel fenékküszöböket építve lehetett volna megfelelő szinten tartani a vizet. Ráadásul Nagymarosnál a duzzasztó és a hajózsilip mellett nemcsak egy 160 megawattos erőmű épült volna, de a vízlépcsőt kiegészítette volna a folyó két partját összekötő közút is.

A Nagymaros feletti szakaszon magasabb lett volna az átlagos vízmagasság, mint jelenleg, a védelmet megerősített töltésrendszer biztosította volna, megfelelően megemelt közutakkal. A hirtelen megjelenő ár pedig nem jelentett volna nagyobb kockázatot, mint korábban, hiszen árhullám esetén a zsilipeket kinyitják.

Szlovákia–Magyarország 389:0

Az ötvenes évektől kezdve egyre több üdülő épült fel ártéri területen, például Pilismaróton. „Akkor mindenki tudta, hogy majd egyszer, ha megindul az építkezés, le kell bontani azokat. A vízlépcső elleni lázításban az üdülőtulajdonosok érdeke is szerepet játszott” – vélte Mészáros. A címzetes docens becslése szerint Magyarország húsz év alatt körülbelül.1440 milliárd forintnyi meg nem termelt áramtól esett el.

A bősi, 720 megawattosra kiépített erőmű – jelenleg csak 360 megawatton – kizárólag Szlovákiának termel, ezt toldja meg feljebb egy 25 megawattos erőmű Dunacsúnnál, amelyen keresztül engedik a vizet a régi Dunába. Emellett van az a két, fél megawattos turbina, amelyeknek a forrást a Mosoni-Dunába áteresztett víz biztosítja. Ezeken kívül a Csallóközbe kivett vízzel is termelnek még áramot Szlovákiában. Ezzel szemben Magyarországon nincs áramtermelés a Dunán.

Kétmilliárd schilling

Pedig Nagymarosnál a komplexumot egy 1986-os szerződés révén Ausztria is megépítette volna, miután Hainburgban az ellenmozgalmak miatt nem jöhetett létre az erőmű. Cserébe Magyarország vállalta, hogy 1996 és 2015 között áramot szállít Ausztriának.„Az osztrákoknak 20 év alatt szállítottunk volna 24 milliárd kilowattóra árammennyiséget, amit a nagymarosi erőmű 24 év alatt termelt volna meg, vagyis az osztrákoknak kifizetődőnek tűnt a projekt, ami egyébként száz éven át képes működni. Ehhez képest Illés Zoltán ma azt állítja, hogy 600 év alatt nem térült volna meg a beruházás″ – idézte Mészáros a Vidékfejlesztési Minisztérium vízügyekért felelős államtitkárát.

A nagymarosi építkezés lefújásával aztán Magyarország 2,65 milliárd schilling kártérítést fizetett az osztrák beruházónak. Áramot viszont jelenleg is vásárol Ausztria Magyarországtól. „Az átlagos fogyasztáskor többletünk van, csúcsterheléskor viszont hiányban szenvedünk. Ezt szivattyús energiatározókkal lehetne kiküszöbölni″ – mondta Mészáros. Erre mintegy 30 alkalmas hely volna Magyarországon, de eddig csak tervek születtek. Egy +/- 600 megawattos teljesítményű – tehát betápláláskor ennyi energiát felvevő, majd felhasználáskor ugyanennyit visszaadó – szivattyús energiatározó létesítésére 2011-ben kormányhatározat született, de egyelőre csend van körülötte.

„Ezek révén víz formájában lehet a villamosenergiát a legjobban és a legkörnyezetkímélőbben tárolni. Alkalmas volna arra is, hogy a szélerőművek energiáját tároljuk így″ – emelt ki egy praktikus szempontot Mészáros, megjegyezve, hogy a tárolás lehetősége híján évi 60-70 milliárd forint többletkiadás terheli a magyar fogyasztókat. Eddig csupán egy fél megawatt teljesítményre képes szivattyús energiatározó készült el Magyarországon – még 1912-ben, ma már Szlovákia területén. Ma is működik.

Az EU kikényszeríti

A vízlépcső ahhoz is hozzájárulna, hogy a Duna stabilan hajózhatóvá váljon a magyarországi szakaszon is. Jelenleg csak korlátozottan van meg a szükséges két és fél méteres merülési mélység, noha a vízi szállítás a leggazdaságosabb. „Magyarország vállalta, hogy ezt biztosítja, de nem kötelezhető rá. Az EU azonban úgyis kikényszeríti, mert a Duna a kontinens egyik fő közlekedési ütőere” – mondta a vízügyi szakember.

terkep
A Duna vízgyűjtőterületeFotó: Vit / bme.hu

A BKV és Paks is duzzasztóra vár

Bős-Nagymaros mellett tervben volt az adonyi és a fajszi vízlépcsők megépítése is. „A legjobb lett volna, ha mind megépül, de a fajszira mindenképpen szükség lesz, ha bővítik a paksi atomerőművet” – figyelmeztetett Mészáros, mert már most is előfordul, hogy a hűtőrendszerhez szivattyúval kell átemelni a vizet a folyóból az alacsony vízállás miatt. A duzzasztót, erőművet és hajózsilipet tartalmazó vízlépcsőre így ott lehet a legelőbb szükség.

Az Adonyi duzzasztó pedig szerepet játszhatna a vízszint stabilizálásában Budapesten, tervezhetőbbé téve ezzel a BKV-hajók járatainak fenntartását is. „Azt sem tartom kizártnak, hogy 2030 táján majd maguk a környezetvédők kérik a vízlépcsők építését a Duna vízének szinten tartására, hiszen a mostani árvizet is két aszályos év előzte meg” – jegyezte meg Mészáros. A környezet veszélyeztetésével szemben pedig a Tisza-tó példáját hozta fel. „Az nem létezne a kiskörei vízlépcső nélkül. A tó ma mégis természetvédelmi terület.” A Szigetközben és körnéykén nyolcvanezer aláírás gyűlt össze a „Vizet a Dunába″ kampány keretében, fenékküszöbök építésére, amit Illés Zoltán annak ellenére politikai indíttatású akciónak minősített, hogy az érintett települések polgármesterei javarészt fideszesek.

 Nyugaton nem féltik a Dunát

Bár a hainburgi projekt nem készült el, Ausztriában több vízlépcső is épült. Bécs keleti részén például egy népszavazáson 73 százalékos támogatás révén készülhetett el 1998-ra a freudenaui vízlépcső. Az első teljesen osztrák területen álló ilyen objektum 1959-ben épült Ybbs-Persenbeug-nál, de Németországban már 1928 óta működik a legrégebbi nagy dunai vízlépcső Passau felett.

Jelenleg összesen 35 erőmű dolgozik a Duna Magyarország feletti szakaszán, kettő – köztük a legnagyobb 2000 megawattos vaskapui – alatta. „Magyarországon ugyan csak hét centimétert esik a Duna kilométerenként, míg Ausztriában 44-et, Németországban 60-100 centimétert, de a magyarországiak rentábilisan működtethetők lennének, elvégre a Tisza esése is csak 2-3 centiméter kilométerenként” – érvelt Mészáros, aki szerint hiba az is, hogy Illés Zoltán határozottan ellenzi a Dunakilitinél lévő vízlépcsőnél az erőmű beépítését.

schlogeni vzlepcso
Vízlépcső Ybbs-PersenbeugnálFotó: viki / bme.hu

Terv állott most gazhalom

A hágai ítélet után kis híján megállapodott Horn Gyula kormánya Vladimír Meciar kabinetjével. Eszerint a szlovák fél megelégedett volna egy kisebb hasznosítható esésmagassággal Dunacsúnnál, valamint magyar területen is létrejöhetett volna egy kisebb tó a Dunán Dunakiliti felett, amely a szigetközi vízpótlást javította volna, s a környék idegenforgalmi fejlesztését is szolgálta volna. Az egyezménytervezetben állítólag szerepelt a Nagymaros környéki alsó vízlépcső megépítésének terve is. Az SZDSZ erre a kormányból való kilépéssel fenyegetőzött, és támadta az elgondolást a Fidesz is. A terület ma gazosan várja a hasznosítást.

Mészáros szerint a Fidesz KDNP-s szárnyában többen is vannak, akik támogatnák a vízlépcső tervének részleges felélesztését. Ezt jelzi, hogy a fajszi és az adonyi vízlépcsők megépítésének lehetősége eredetileg megjelent az Új Széchenyi Tervben is. Igaz, végül kikerült belőle.

 

Hirdetés

Olvass betegségekről, gyógymódokról, kutatásokról, hírekről, életmód, és tudomány kategóriában! DIABETIKA.HU >>>>>